Kalocsa Város Önkormányzata tegnap, június 25-én délután fél hat órai kezdettek tartott megemlékezést a ’19-es vörösterror kalocsai áldozatainak tiszteletére. Irodalmi felütést Reményik Sándor verse adott az alkalomnak, emlékező beszédet Marsovszky László mondott, majd Filvig Géza polgármesterrel és Simon Zoltán alpolgármesterrel közösen megkoszorúzták a Szent István király úton, a gyermekotthon falán található emléktáblát, a többi emlékező pedig a gyászt és ártatlanságot egyaránt jelképező fehér szegfűket kötöztek az akasztások során használt fákra.
A hagyományok jegyében a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, Markó Mónika konferansza mellett zajlott megemlékezésen előbb Kállai Sándor előadásában elhangzott Reményik SándorNyugodt vagyok című költeménye, majd Marsovszky László, Kalocsa Város Önkormányzatának bizottsági tagja mondott emlékező beszédét.
Marsovszky László fölidézte az addig hazánkban nem tapasztalt államforma, a tanácsköztársaság 101 évvel ezelőtt, 1919. március 21-én történt létrejöttét. A négy és fél hónapnyi, 133 „dicső napig” tartó diktatúra vezetője Kun Béla népbiztos volt,
A LEGISMERTEBB TERROR KÜLÖNÍTMÉNYEK VEZETŐI CSERNY JÓZSEF NÉPBIZTOS, SZAMUELY TIBOR NÉPBIZTOS, A LENIN-FIÚK VEZÉRE, VALAMINT KORVIN OTTÓ NÉPBIZTOS VOLT.
Az általuk néhány hónap alatt elvégzett pusztítást jellemezve Marsovszky elmondta:
MAGYARORSZÁGON KÖZEL HATSZÁZAN ADTÁK ÉLETÜKET A „PROLETÁR ÖKÖLÉRT.”
Az elkövetők jellemzéséhez Szamuely Tibor 1919. április 20-ai, győri beszédét idézte:
A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyeneknek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér: -acél, erősíti a szivet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát.”
[A cikk a kép alatt folytatódik!]
Elhangzott:
A LENIN-FIÚK KÜLÖNÖS FIGYELMET SZENTELTEK KALOCSÁNAK, AZ ÉRSEKI VÁROSNAK, A KERESZTÉNY ÉRSEKE MIATT.
Betörtek a kastélyba, az akkori érseket, Váradi Lipót Árpádot aljas gúnyolások közepette kínozták meg.
Azokat, akikről úgy vélték, hogy az új rend, a Tanácsköztársaság ellenségei, kegyetlenül felakasztották, vagy főbe lőtték.
Június 24-én Kalocsán kivégezték
Nem lévén több kivégzésre alkalmas fa, június 25-én a városi törvényszék udvarán lőtték főbe
Ugyanezen a napon akasztással végezték ki
AZ A TÉNY, HOGY ITT ÉVRŐL ÉVRE MEGEMLÉKEZÜNK A KALOCSÁN KIVÉGZETTEKRŐL, AZT JELENTI, HOGY ÁLDOZATUK NEM VOLT HIÁBAVALÓ
- mondta Marsovszky László, hozzátéve:
Bár életüket a véreskezű terrorhatalom elvette, az utókor emlékezete intő történelmi példaként állítja elénk vértanúságukat. Intő példaként, amelyet a felnövekvő nemzedékekkel kell megismertetni, hogy soha ne történhessen meg ilyen gaztett.” A szónok főhajtására bíztatott a vörösterror mártírjai előtt, akiknek
CSAK AZÉRT KELLETT KESERVES KÍNHALÁLT SZENVEDNIÜK, MERT BECSÜLETES ÉS SZORGALMAS MUNKÁVAL TÖBBRE VITTÉK, MINT A RÉSZEGES, MUNKAKERÜLŐ, LUMPEN, MÁSOKON ÉLŐSKÖDŐ EMBERTÁRSAIK.
Azt a tényt, hogy hogy 30 évvel a rendszerváltás és – amint fogalmazott – 10 évvel a valódi és igaz rendszerváltás után
E BECSTELEN GAZTETTET ELKÖVETŐK NEVEIT MÉG MINDIG, TÖBB HAZÁNKBAN TALÁLHATÓ TELEPÜLÉS UTCÁI ÉS TEREI ŐRZIK,
Amint Marsovszky felháborítónak és érthetetlennek nevezte, azonban kijelentette:
Halottaink emléke a nemzet mártírjainak dicsőséges sorában örökké élni fog. Isten áldja a vértanúinkat!
– zárta beszédét Marsovszky László.
A megemlékezés következő részeként az 1919-es vörös terror kalocsai áldozatainak tiszteletére Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el dr. Filvig Géza, Kalocsa város polgármestere, Simon Zoltán, Kalocsa város alpolgármestere, valamint Marsovszky László önkormányzati bizottsági tag.
Végül városunk hagyományai szerint az egybegyűltek gyászszalagos fehér szegfűket kötöztek föl a kivégzőeszközként használt fák derekára mártírok tiszteletre, majd a megemlékezés zárásaképpen közösen elénekelték a Szózatot.