November 7-én, szombat kora délután kellemes időtöltést választott az, aki kilátogatott a hangulatos géderi Duna-parti pályára, ahol a bajnokságra törő hazaiak a masszív középcsapatnak számító szakmári tizenegyet fogadták.
Ha valaki a meccs előtt rápillantott a tabellára a Szakmár szurkolói közül, csak kötelességszerűen fogadott volna vendéggyőzelemre. Ugyanis a géderi gárda a táblázat éléről várta a találkozót, míg a vendégek a tizenhárom csapatos csoport hetedik helyét birtokolták. Aztán láss csodát, alig egy perc játékidő után már a hazaiak hálójában táncolt a labda, a higanymozgású szakmári támadónak, Balázs Péternek köszönhetően (0–1). Erre szokták volt mondani sportnyelven szólva, hogy ez ám a hidegzuhany! Szerencsére a hazaiakat nem fogta meg a gyors vendéggól, mert jó negyedóra múlva Tóth gyönyörű ívelésével bevette a vendégek kapuját. Csak a régi öreg rókáknak juthatott eszébe a pazar találat láttán, hogy valahogy ilyen lehetett „Didi hulló falevele” is (1–1). Aztán lélektanilag épp a legjobbkor, a lefújás percében a hazaiak megszerezték második góljukat is. Ezúttal Ruppert adott be banán ívben bal oldalról, amit Tóth remek fejessel értékesített (2–1).
A fordulás után a 70. perc környékén, Rigó okosan a léc mellé helyezett lövésével már megvolt a végig kézben tartott mérkőzés is (3–1). A vége előtt még Sebestyén felhőfejese csattant a szakmári felső kapufán, de az eredmény már nem változott.
Géderlaki KSE – Szakmári KSE 3–1
100 néző, vezette: Csire R.
Géderlak: Hegedűs – Nádasdi, Wascher, Salamon, Ruppert – Vass, Gazsi (Baranyi), Balogh, Tóth (Sebestyén) – Boros, Rigó (Molnár). Edző: Salamon Miklós.
Szakmár: Peák – Gillich (Domján) Nagyapáti, Kaproncai – Marosvári Á., Oláh, Marosvári Á. (Balázs K.) – András G., Bukor – Balázs P., Tóth Z. (Dobler R.). Edző: Kövesdi Sándor.
Gólszerző: Balázs Péter (0–1) a 2., Tóth Árpád (1–1) a 18., Tóth Árpád (2–1) a 45., Rigó László (3–1) a 70. percben.