Befejeződött az öregcsertői Szent György templom külső felújítása

A projekt megvalósítása során az épület külső színezése, a torony és a templomhajó teljes bádogozása, az ereszcsatornák és ablakpárkányok cseréje, a több mint 100 éves nyílászárók felújítása, az egykori főbejárati ajtó cseréje valósult meg. A pályázat benyújtásához, a beruházás megvalósításához az önkormányzat is segítséget nyújtott, térkőből négy jármű részére parkolót épített.
A gyönyörű, szabadon álló épület sajnálatos módon településképi szempontból nem meghatározó, mert a község központjától, de még a római katolikus plébánia épületétől is távolabb helyezkedik el.

Mint Kis-Vén László polgármestertől megtudtuk, a felújítási munkálatok során különösen ügyeltek arra a gránit táblára, amely a község híres szülöttének, P. Tamás Alajos (1915-1967) ferences rendi karnagynak, zeneszerzőnek állít emléket. A Hittudományi Akadémia egykori tanára 1941. április 22-én szülőfalujában mutatta be első szentmiséjét és máig egyházi kórustalálkozókat tartanak a tudós pap emlékére.

Mint elhangzott, ugyan az infrastruktúra, a felújított plébánia épület rendelkezésre áll, sajnos nincs állandó plébánosa Öregcsertőnek. Ezt a feladatot alkalmanként, egyházi ünnepnapokon és a június 11-e utáni vasárnap tartott búcsún Halász Zsolt bátyai plébános látja el. Az önkormányzat keresi a lehetőségét annak, hogy a Szent György templom belső felújítására a Magyar Falu Program keretében újabb pályázati forrást szerezzen.

Öregcsertő
Öregcsertővel kapcsolatos utalások legelőször a XIII. század elején tűnik fel. A falu elnevezése minden bizonnyal személynévből, a település egykori tulajdonosának nevéből ered. A XIV. század elején ez a személynév a „-háza”összetétel formájában jelenik meg a különböző forrásokban.A török kiűzését követően ismét módosul a falu elnevezése. Ekkor jelenik meg az„öreg”, illetve a „kis” előtag, amely a két, később egybeépülő település megkülönböztetését szolgálta. A falura vonatkozóan a legkorábbi adatok a XIII. század közepéből valók. IV.Béla egy 1239-ben kiadott oklevelében tesz említést a településről. Eszerint az uralkodó a szekszárdi apátságnak a Solt megyei Iván és Halom nevű birtokán tizenhat családot szabad jobbágyainak sorába emelt fel. A dokumentum azzal folytatódik, hogy háború esetén kötelesek az apátot hadba kísérni, s ezért minden más szolgálat alól mentesülnek. Említést tesz az oklevél egy bizonyos „Chertu” nevűről, aki már gyermekkorában hűségesen szolgálta az uralkodót. A király nem feledkezvén meg róla, őt és összes rokonát szabad jobbággyá nyilvánította, s mentesítette a közadók fizetése alól. Hogy érdemeit a király kellően megjutalmazza, azokat a földeket, melyeknek már korábban haszonélvezője volt átadta neki örökös birtokul. Feltételezhető, hogy az adományozott birtok a település határára is kiterjedt, melynek központi része a „Chertu”-család tulajdonában lévő terület.A XIV. és a XV. századból származó, közigazgatási egységek megszervezését, birtokadományozási ügyeket, birtokvitákat tartalmazó oklevelekben a település neve a Chertewhaza” alakban állandósul.A török hódítás jelentős változást okozott az ország, s egyben a település életében.Kalocsát és környékét a török végleg 1542-ben szállta meg, s rendezkedett be hosszabb időre. A térség budai pasalik szegedi szandzsákjához tartozott kalocsai naije néven. Ez nem szpáhi, hanem a szultán birtokában lévő khász birtok volt .Ezekből a defterekből, török adólajtstromokból, kitűnik az itt élő lakosság anyagi helyzete az adóztatásának mértéke. Az 1686-ban meginduló felszabadító háború során a falu elnéptelenedett. Ezt az 1690-ban végzett összeírás is bizonyítja, amely Csertőháza nevét az elhagyott, elpusztult helyek között tünteti fel. A térség, s egyben a település benépesítése a XVIII. század elején történt. Ekkor alakult ki a környékre nagyon sajátosan jellemző településforma, a szállás. A lakosság lélekszáma a XIX. század közepéig lassú, e század második felében gyors növekedést mutat. Az itt élők egy része mezőgazdasági tevékenység mellett ipari vállalkozást is folytat. A gazdasági fejlődés, ami a lakossági szám növekedésében is megmutatkozott, igen intenzívvé tette az önállósulásért folytatott harcot. Kalocsa egykori határából két önálló község alakult, Homokmégy és Szakmár. Öregcsertő 1915-ig tartozott Homokmégyhez, mígnem elszakadva önálló községgé lépett elő. Igazgatásilag a települést négy puszta alkotta: maga a központ Öregcsertő, a vele hamarosan egybeépülő Kiscsertő, az őrjegi puszta és a Gajárimajor.
/ Forrás: Wikipédia