Várossá nyilvánításának 25. évfordulóját ünnepelte Solt

A délelőtt 10 órakor kezdődő „Hazaváró” vendégeit, a Soltról elszármazott Turóczi-Koós Claudia klarinétművész tanárt, Kucsikné Koós Blanka fuvolaművész tanárt, Dr. Zakar András egyetemi tanárt, Dr. Csikai Miklós Árpádot, az Agrár Zrt. elnök vezérigazgatóját és Kovács Jánost, a Solti Pálinkárium tulajdonosát Németh István polgármester köszöntötte. A beszélgetés fő témája az volt: a meghívott vendégeknek mit jelent Solt, a város, ahonnan a karrierjük elindult és mindazt magukba szívhatták, ami számukra a gyökereket, a szülőföldet a mai napig,és vélhetően örökre jelenti. Az eseményen fellépett a Solti Ifjúsági Fúvószenekar kamarazenekara, majs Solt város Gaál Zoltán által készített imázsfilmjét is bemutatták.

A délutáni program a nemzetközi fúvószenei találkozóra érkezett zenekarok felvonulásával kezdődött. Az együttesek az Aranykulcs tértől a Vécsey parkig népszerű, saját népük zeneirodalmából merített indulókat játszottak, az eseményt a járdákról nagyon sokan kísérték figyelemmel.

A Vécsey parkban felállított nagyszínpadon a Csengeli Fúvószenekar és Mazsorett csoport fellépését a Lengyelországból és Ausztriából érkezett fúvószenekarok műsora követte, a közönségsikert aratott produkciókat a Solti Ifjúsági Fúvószenekar és a Mazsorett Egyesület tagjainak még kurjongatásokkal is elismert fellépése zárta.

A vendégeknek átadott díjak és oklevelek, a közös fényképek készítése után Németh István polgármester ünnepi beszéde következett, aki ezt megelőzően Font Sándor országgyűlési képviselőt, a testvérvárosok, az erdélyi Csíkdánfalva és Holtmaros polgármesterét és a delegációk tagjait köszöntötte.

Németh István beszédében rámutatott: a ma délelőtti Hazaváró felülírta mindazt, amit korábban a 25. évforduló alkalmából mondani szeretett volna.

A Hazaváróban Soltról elszármazott híres embere jöttek haza, és beszéltek az életükről. Őket hallgatva döntöttem: itt nem arról kell beszélni, hogy mennyit fejlődött a város 25 év alatt, milyen jól haladunk előre, hanem arról, hogy mit jelent nekünk Solt. Nekem például azt, hogy itt születtem, itt jártam óvodába, iskolába és addig nem voltam csak solti lakos, amíg a felsőfokú tanulmányaimat végeztem. Régebben olvastam egy regényt, amiben azt mondja a főszereplő nagypapa az unokájának, az élet bárhova is sodorja és bárhova is veti, hazája és szülőháza, szülővárosa csak egy lehet. Ott ahol megszületett, ott ahol meglátta a napvilágot… Az ember a nagyvilágban nagyon sok szépet, nagyon sok csodát lát, jól érzi magát, kedves, barátságos emberekkel találkozik, de amikor az ember hazafelé tart, és meglátja azt a négy betűt, hogy SOLT, akkor nekem egy melegség járja át a szívemet- gondolom ezzel nem vagyok egyedül.”– mondta a polgármester, aki hozzátette:

„Nekünk az a dolgunk alpolgármester úrral, képviselőtársaimmal, hogy ezért a városért dolgozzunk, ennek a városnak próbáljunk visszaadni abból a sok-sok szeretetből, taníttatásból, sorolhatnám, amit kaptunk. És ha ezt mi jó csináljuk, akkor a város is egyre szebb és egyre élhetőbb lesz. Mindezt nagyon szépen leírta atyai jó barátom, néhai Kovács János, az Itthon otthon című versében, ebből szeretnék idézni:

…Solt ahol élek, a világ legkedvesebb tája/mert hazám ez nékem, az otthonom/Ide születtem, itt értem a szót, itt szökkent szárba éltem fája, itt vagyok valaki, jól tudom…”– zárta beszédét a vers felolvasásával a polgármester.

Font Sándor egyebek mellett elmondta, hogy egy ilyen rendezvényről nem is gondolnánk, hogy életünk meghosszabbításához is hozzájárul. Kopp Mária tudományos munkájával egyértelműen bebizonyította, hogy akik közösséghez tartoznak, azok hosszabb életűek lesznek, mint akik nem tartoznak közösséghez vagy nem szeretnek közösségbe jár, ahhoz tartozni… A tanulmány azt is részletezi, melyek ezek a közösségek: a család, a családhoz való tartozás élménye, és más hasonló védőfaktorok, amelyek az emberi szervezetre jótékony hatással vannak - részletezte a képviselő, aki megállapította, hogy Solton a nagyon sok közösséghez, végül a legnagyobbhoz, a városhoz való tartozás tartja itt, vagy hozza vissza az embereket.

Böjte Csongor Ernő, az erdélyi testvérváros, Csíkdánfalva polgármestere szívet-lelket melengető beszéde után egy székelyzászlót adott át Németh István polgármesternek azzal, hogy a város méltó helyen őrizze, mert amiért ezt a zászlót otthon a községházára kitűzte, jelenleg is eljárás van folyamatban ellene.

Az ugyancsak testvértelepülés, Kristóf József Lóránt, Holtmaros polgármestere megható beszéde végén a népi hímzéssel ellátott párnán egy aranyszínű kulcsot adott át Németh Istvánnak, hogy mintegy jelképesen, a soltiak a címerükben látható kulccsal a településükre is bármikor bemehessenek, ahol szívesen látják őket. Az ünnepi köszöntők után a Holtmarosi Dalárda és a Teleki Néptáncegyüttes lépett fel.

A jubileumi városünnep a 4S Street együttes és Örsi István retro discojával a késő esti órákban ért véget.