A soltvadkerti Szent Korona Cukrászda jubileuma – Szervánszky László hagyatékát gyermekei és családjaik viszik tovább
1971. április 14 én nyitott meg Szervánszky László azóta messze földön híressé vált cukrászdája Soltvadkerten. A cukrászda megnyitásában szülei segítették az akkor húszas éveinek derekát taposó fiatal szakembert. A mindennapi munkából is kivették részüket: a mama állt a pult mögött, a papa beszerző, mindenesként dolgozott be az üzletbe. A háromszemélyes kis vidéki cukrászda mára alaposan kinőtte magát. A nagy jubileum alkalmából a már 2005-ben Az Év Cukrászdája címet is elnyert cukrászdában a félszáz éve indult hagyomány folytatói, a két éve elhunyt cukrászmester gyermekei és házastársaik láttak bennünket vendégül, bepillantást engedve a kulisszák mögé is. Szemünk-szánk tátva maradt! Gyorsan meg is töltötték sütivel, fagyival… (x)
A cukrászdának a neobarokk termében Suhajda Krisztián, az alapító veje fogad bennünket. Feleségével, Judittal, sógorával, ifjabb Szervánszky Lászlóval és annak feleségével Pszota Zsuzsannával ők négyen vették át a cukrászdát az alapító cukrászmester két éve bekövetkezett halála után, egymás közt leosztva a feladatot, és mondhatom, mert kóstoltuk, a maga szakterületén mindegyikük kiválóan teljesít!
Az ötvenéves jubileumra több különböző akcióval és programmal készülnek. Ezekről portálunkon is olvashatnak, de még inkább érdemes a folyamatosan frissülő Facebook-oldalukon követni az aktualitásokat.
A vő: Krisztián
Krisztiánnak több vendéglátós végzettsége is van: vendéglátó-ipari üzletvezetőnek tanult, emellett felszolgálói szakmát is szerzett. Az utóbbi években Sógorával Olaszországba jár különféle cukrász és csokoládé kurzusokra.
Amíg a többiekre várunk, Krisztián a jubiláló cukrászda történetét kezdi mesélni.
– Nagypapám Szervánszky Józsi bácsi, a papa kötélfonó volt, de Ilonka nénivel, a mamával csemegeszőlő-termesztéssel is foglalkoztak. A cukrászda megnyitásához viszont még a földekből is el kellett adni. Egy ilyen városban, mint Soltvadkert, akkor még inkább község, mindenki a mezőgazdasággal foglalkozott, nem is értették az emberek, hogy „mit akar ez itt”. Furcsállották a nagyszülők is, és nehezen hozták meg ezt a döntést, de később nem bánták meg – meséli Krisztián.
A kulcs: a folyamatos, töretlen szakmai fejlődés
Szervánszky László az első pillanattól kezdve az új anyagokra, új technikákra, illetve a minőségre helyezte a hangsúlyt, ami gyors szakmai fejlődést hozott a cukrászdának és cukrászmesterének egyaránt. Állandóan kísérletezgetett, új gépekkel, anyagokkal, receptekkel. Gyakran járt külföldre, neves szakmai kiállításokra, ahol új cukrászati ismereteket szerzett, és láthatta a különböző országokban megjelenő újításokat, új technológiákat, új alapanyagokat ismert meg, amelyeket azután itthon is meghonosított.
A máshol nem kapható újdonságok, különlegességek és az igényesség hamar meghozta a vásárlókat is. Híre is ment gyorsan, amihez, úgy hírlik, hozzá járult az is, hogy a fővárosból a Szegedi Szabadtéri Játékokra igyekvő stáboknak, a színészeknek, zenészeknek szokásává vált, hogy itt pihenőt tartanak, később pedig már semmi pénzért ki nem hagyták volna a soltvadkerti fagyizást. Ezek a hírességek egyúttal jó hírét is vitték a cukrászdának illusztris körökben Szeged és Budapest felé is.
A mesterség fő letéteményese: László
Közben megérkezik a szakma fortélyait apjától már gyermekfejjel elleső ifjabb Szervánszky László, aki cukrász végzettségével összefogja a családi vállalkozás szakmai munkáját. Emellett az ő reszortja a fagylaltrészleg, valamint a csokoládé üzemrész, ugyanis bonbonokat is készítenek, főleg a téli szezonban. A szaloncukor pedig külön iparág náluk, amelynek a forgalma immár négy éve évről-évre duplázódik.
László ott folytatja, ahol sógora abbahagyta:
– A cukrászda növekvő hírneve a szakma figyelmét sem kerülhette el, nemcsak a szakmai újdonságok, bővülő termékskála és kiemelkedő minőség miatt, hanem, mert az idők folyamán többször tartottak itt országos fagylaltversenyt, idevonzva a hazai szakma krémjét. Az elismerések sem maradtak el, sem édesapám, sem cukrászdája felé. Az üzlet 2005-ben Az Év Cukrászdája címet nyerte el, majd a Dobos C József-díjat, apám pedig sok más egyéb szakmai elismerése mellett 2010-ben Pro Turismo-díjban részesült, majd a Venesz-díjat is megkapta – mondja László a műhelybe való belépéshez szükséges előkészületek közben.
Krisztián hozzáteszi:
Állítom, nyolc-tíz ember munkáját elvégezte. Amikor már mindenki hazament, ő még itt kísérletezett a legkülönfélébb fogásokkal, új termékekkel este 11-ig, aztán hajnalban újra kezdte a műszakot. Nem az a típusú vezető volt, aki csak megmondja, hogy ki, mit, hogyan csináljon.”Elég beszédes, hogy
MÁR ÉLETÉBEN ISKOLAI TANTERMET NEVEZTEK EL RÓLA, AHOL A SZERVÁNSZKY LÁSZLÓ-TEREMBEN TERMÉSZETESEN CUKRÁSZOKAT KÉPEZNEK.
A fejlesztés most is folyamatos: új termékekkel, új ízekkel, új alapanyagokkal kísérleteznek, hiszen kifogyhatatlan az újítások tárháza. De a minőségből nem adnak alább, bármilyen fejlesztés csak a jobb minőség, ízletesebb, finomabb tetszetősebb termék irányába vihet – teszi hozzá László.
Szakmai alázat, tradíciók, generációk
– Édesapámmal, akit az utolsó években betegsége miatt már igyekezett a család „elrángatni” a gépek mellől, még halála előtt évtizedekre előre terveztünk. Így az ő utasításainak végrehajtása is bőven ad munkát. Sajnos most nincsenek vásárok, ahol újításokkal lehet találkozni, de saját ötletünk is annyi van, amit nem győzünk megvalósítani.
SZERVÁNSZKY LÁSZLÓ KÉT FONTOS SZEMPONTOT HAGYOTT ÖRÖKÜL ITÓDAIRA: AZ EGYIK A MINDENKORI SZAKMAI ALÁZAT, A MÁSIK A GENERÁCIÓK FOLYTONOSSÁGA, EGYMÁSRA ÉPÜLÉSE, EGYMÁS SEGÍTÉSE.
– mondja az alapító mester fia, hozzátéve:
Aki nem fejlődik, az visszafejlődik. A tradíciók tisztelete és továbbadása, valamint az új utak keresése révén kell elérnünk, hogy termékskála mindig a legjobb, a közönség igényeinek legmegfelelőbb és korszerű legyen, de hordozza magában a fél évszázad alatt felhalmozódott szakmai tapasztalatot is.”
A fejlődés tehát töretlen, és van tovább: A tervek között szerepel egy webshop indítása is, amelynek a műszaki háttere már készen áll. A szállítás külső, szerződött partnerrel, országos lefedettségű lesz az elképzelések szerint.
A webshopban a bonbonokból, csokoládéból, drazsékból rendelhetünk majd, e mellett különböző krémek, kókusz-, csokoládé-, mogyoró-, pisztáciakrém gazdagíthatja majd a kínálatot, amelyeket Krisztián készít.
Alaposan kinőtte magát
Az üzlet kiszolgáló tere az évtizedek során többször is bővült, mára már itt található 30 méteres hosszával Közép-Európa leghosszabb sütis-fagyis pultja, hogy szinte elfárad az ember, mire végignézni.
Ahogyan a műhely is: először a teljes meglévő épületet kebelezte be, majd hozzáépítéssel kellett bővíteni a teret a növekvő igényekhez. Az egykori lakásból és kötélverő műhelyből lett cukrászműhely, mint a kisgömböc, folyamatosan nőtt, mígnem a mindennapos fejlesztések nyomán mostanára három szinten, mintegy háromszor akkora alapterületen működik, mint amekkora a cukrászda belső, kiszolgáló tere, beleértve a 17 éve épült, bálterem nagyságú neobarokk stílusban épült polgári kávéház részt is.
MA, FÉLSZÁZ ÉV UTÁN ÖTVEN ALKALMAZOTT SÜRÖG-FOROG AZ EGYKOR EGYCUKRÁSZOS, HÁROM SZEMÉLYES CUKRÁSZDÁBAN.
Főszezonban csak a pultban tizennégyen szolgálnak föl. A műhelyben az ínycsiklandó, de a szemet is gyönyörködtető finomságok tizenhárom-tizennégy szakképzett cukrász keze alatt készülnek, köztük ifjabb Szervánszky Lászlóval. Az ő munkáját, a főcukrász Kutyifa Gábor segíti, aki már tizenöt éve dolgozik ugyanitt. A sütemények inkább hozzá, a fagyirészleg pedig Lászlóhoz tartozik, aki már korábban, még a mester életében is már közel másfél évtizede a fagylaltok felelőse volt. A fagylaltokat megfelelő szaksegédlettel most is ő maga készíti, keveri, ízesíti.
Gombóc Artúr paradicsoma
Az egyszerű vevő el sem tudja képzelni, milyen csodavilágot takar a fagylaltot felszolgáló hölgyek mögötti fal!
MINTHA CSAK WILLY WONKA CSOKOLÁDÉGYÁRÁBA CSÖPPENNÉNK!
– Ez volt a nagyapám kötélverő műhelye. Később ezen a részen volt a nappalink – mutatja László, ahogy belépünk a „szentélybe”.
Tulajdonképpen nem is egy üzem ez, hanem legalább három: egy fagylalt üzem, egy cukrászsütemény sütő üzem, illetve egy csokoládé- és bonbonüzem. Ehhez jönnek még a különböző kiszolgáló egységek, tárolók, hűtőkapacitások csomagolók, és külön hely szolgál a kísérletezésre is.
A csokikhoz, bonbonokhoz kizárólag Columbia, Ecuador, illetve Costa Rica ültetvényein termett kakaóból készült, eredeti csokoládékat használnak. A bonbonok a soltvadkerti üzletükön kívül még három helyen, köztük a kalocsai Bor Butikban is kaphatóak, és személyes ismeretségek nyomán Érden és Csákváron is árusítja egy-egy cukrászda. Emellett cégeknek különösen nagyobb ünnepek alkalmával, illetve az évzárás időszakában készítenek saját logós csomagolású díszdobozos bonbonokat megrendelésre is.
A repertoáron jelenleg 48 féle fagylalt, nyáron 64 féle
A fagyik készítésének kulisszatitkaiba is nyerünk némi bepillantást:
– A fagylalthoz az alapanyagot, gyümölcsöket, magvakat, ízesítő anyagokat személyesen válogatjuk. Krisztiánnal járunk a nagybani piacra. Régen ezt mindig apám csinálta, semmi pénzért sem hagyta volna másra – mondja László.
– Az élete volt ez a cukrászda. Szinte sehova máshova nem járt, csak esküvőre vagy temetésre, esetleg iskolába vizsgáztatni, és hetente a nagybanira.
Volt, amikor Németországból tért haza kiállításról, holtfáradtan. Mondtuk neki Krisztiánnal, hogy pihenjen inkább, szívesen vállaljuk helyette az utat. De nem, már ült is be a kocsiba, és ment.
„Lesz még rá elég alkalmatok az életben!”, mindig ez volt a válasza – meséli apjáról a fiatal cukrász, miközben sorra bejárjuk a műhely egységeit.
És milyen igaza lett…
„ez kézműves szakma marad örökké”
A műhely néhány igazi matuzsálem mellett rengeteg modern, nagy teljesítményű gépet rejt a legkülönfélébb célokra, a csokoládé keverésétől, a fagylalt készítéséig, de vannak itt kemencék, különböző sütőalagutak, a szárítógépektől a különböző termékekhez való csomagoló gépeken át ki tudja még mi minden.
A gépek közt vannak sokoldalúak és speciális célgépek is, például a sajtos rolád tésztáját készítő gép csak ezt tudja, de a tészta gyúrásától a nyújtáson, daraboláson és föltekerésen át a sütésig mindent elvégez. Semmi másra nem jó, ezt viszont nagyon gyorsan és atomóra pontossággal végzi. Olyan gépük is van, amilyen Magyarországon kívül nincs is máshol, mivel kizárólag szaloncukor csomagolására szolgál.
De van itt olyan gép is – a műhely egyik büszkesége –, amelyből az országban összesen kettő működik. A modern, nagy tudású, vákuumtechnológiás gép 15 perc alatt végez például egy olyan lekvár főzéssel, amely a hagyományos gépnek tíz órájába kerül. Az új technológiával az íz is sokkal komplexebb lesz, a vákuumban alacsonyabb hőmérsékleten történő forralás miatt. Így nem vesznek el az illatanyagok, aromák, megmaradnak a színek és a zamatok – magyarázza a fiatal szakember.
Ettől függetlenül ez kézműves szakma marad örökké, csak segíteni tudnak nekünk a gépek, de némelyik nagyon sokat.”Az idős mester menye, az ifjabb neje: Zsuzsi
A csokoládéüzem egy elkülönült részében épp kísérletezgetett, most csatlakozott hozzánk az alaptó cukrászmester szintén borász családból származó menye, Zsuzsi, aki az üreges csokoládék letéteményese, a húsvéti tojásoktól különféle figurákon át a csoki mikulásig, de a „dizájnért”, a termékek dekorálásáért, díszítéséért is ő a felelős.
A főnök : Judit
A beszélgetést egy finom sütemény mellett folytatjuk, immár Szervánszky Judittal is kiegészülve, négyesben. Ő fogja össze a munkatársakat, csinálja a könyvelést, beosztást és közben négy gyermek édesanyja. Természetesen szóba kerül a koronavírus-járvány is, amivel kapcsolatban megtudjuk: az alkalmazottak közül senki sem kapta el a betegséget, csak néhányan kerültek karanténba is kontakthatás miatt.
Üzletileg természetesen itt is érezhető volt a pandémia hatása, de kevésbé, mint sok más üzletben, ugyanis az itteni vevőkör jellemzően a járvány előtt is elvitelre vásárolt süteményeket az ünnepi asztalokra, de sokan az elviteles hőtárolós dobozba kérik a nagyobb mennyiségű fagyit is a tölcsérben kapott és utcán elnyalt néhány gombóc mellé.
Fél évszázad anekdotái
Faggatásomra ismert neveket sorolnak a televízió és a művészetek világából, akik jártak itt, esetleg többször is, akár rendszeresen fölkeresték a cukrászdát. Most, itt nem emelünk ki közülük egyet sem, de az biztos, hogy sokan voltak. A hagyomány folytatói emlegettek egy panaszkönyvet, amelybe számos híresség írt bele még a ’70-80-90-es években, de csupa dicsérő bejegyzést.
Ahogy oldódik a hangulat, a szót egymásnak adva sztorizni kezdenek vendéglátóink:
– Van például egy miskolci idős házaspár törzsvendégünk – mondja Krisztián, ami a távolság miatt kissé furcsa. De máris jön a magyarázat: Egy teljes napi kirándulás programja nekik a cukrászda meglátogatása. Reggel vonatra szállnak, valamikor késő délelőtt átszállnak Pesten, kora délután megérkeznek Soltvadkertre. A cukrászdában egy ideig üldögélnek, megesznek néhány süteményt és pár gombóc fagyit, aztán vonatra szállnak, majd éjszakára hazaérnek. És ezt évente megismétlik!
– Engem egy alkalommal Münchenből érkezett német vendégek hívtak ki a teraszra – veszi át a szót Judit. – Egyikük elmesélte, hogy még Németországban az utcán beszélgettek egy ismerőssel arról, hogy hazánkba készülnek nyaralni. Erre odalépett egy járókelő, aki meghallotta ezt, és ismeretlenül is beleszólt a beszélgetésbe, mondván:
Ha Magyarországra jönnek, akkor a soltvadkerti cukrászdát ki ne hagyják!”
– A vendég hozzátette: nagyon örül, hogy megfogadta a tanácsot – zárja az anekdotát Judit, hozzátéve, hogy egyébként sem ritkák náluk a külföldi vendégek, Új-Zélandtól kezdve különböző európai országokon át mindenhonnan érkeznek, a legtöbben Hollandiából, Németországból és Angliából.
Cukrászati múzeum – Kukkantsanak be!
– Azt se felejtsük el, hogy a papa a szegedi Virág Cukrászdát is üzemeltette egy ideig – Mondja Krisztián. – A rendszerváltás előtt teljesen leromlott cukrászdát helyreállította, megnyitotta teljes pompájában, és a tőle megszokott színvonalon üzemeltette. Ennek olyannyira híre ment, hogy még a New York Times Travel egyik ’96-os címlapján is írtak róla – mondja Krisztián, hozzátéve, az újság egy példánya meg is van az üzlet melletti cukrászati múzeumukban, ahol érdeklődés esetén bárkit szívesen körbevezetnek.
Sok más érdekességen, régi eszközökön, szakmai relikviákon kívül itt látható például egy tálca, amelynek felirata arról tanúskodik, hogy a múlt század elején Szegeden működött Suhajda Cukrászdából származik – jelezvén, hogy milyen kicsi a világ.
Sem a munkatársak, sem a vendégek nélkül nem menne…
A híres cukrászda hagyományait továbbépítő „négyesfogat” – miközben a fagylaltos dobozunkat töltötték –, megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjanak mindazoknak, akik az idők folyamán munkájukkal hozzájárultak a Szent Korona Cukrászda sikereihez, egyúttal megköszönték vendégeknek is a bizalmat és a hűséget, amire a továbbiakban is igyekeznek minden tudásukkal rászolgálni.
AKIK PEDIG MÉG NEM LÁTOGATTAK EL A SZERVÁNSZKY-FÉLE SOLTVADKERTI CUKRÁSZDÁBA, AZOK SEMMIKÉPPEN SE HAGYJÁK KI! MÁR A LÁTVÁNY MIATT IS MEGÉRI!
Aki járt már ott, azt úgysem kell bíztatni!
Ha pedig – hozzám hasonlóan – a bőség zavarába kerülnek, és nem tudnak választani, bökjenek rá bármire bekötött szemmel!
Ígérem, nem fognak csalódni, biztosan ízleni fog!
Mert itt tényleg nem lehet „mellényúlni”!
* Támogatott tartalom
A FACEBOOKON!
a Facebookon!
Karácsonyra hangoló traktoros felvonulás Soltvadkerten – Harmadszor rendezték meg, Kalocsa környéki traktorosok is érkeztek
Átadták a forgalomnak a Soltvadkertet elkerülő út teljes szakaszát – Orbán Viktor, Lázár János, Font Sándor, Temerini Ferenc vágta át az avatószalagot
Nyolcadszor lett a legjobb a soltvadkerti természetfotós, Daróczi Csaba
Az MVM Démász korszerű alállomást adott át Soltvadkerten – A város, a térség növekvő energiaigényét, a jövőbeni fejlesztéseket szolgálja
Öregcsertő: „Karácsony csodáját a hagyományainkban és a lelkünkben őrizzük!”
Karácsonyra hangoló traktoros felvonulás Soltvadkerten – Harmadszor rendezték meg, Kalocsa környéki traktorosok is érkeztek
Átadták a forgalomnak a Soltvadkertet elkerülő út teljes szakaszát – Orbán Viktor, Lázár János, Font Sándor, Temerini Ferenc vágta át az avatószalagot
Gyönyörű adventi gálaműsort adtak a Szakmari Hagyományőrző Egyesület táncosai – Hatvan helyi táncos ropta a fináléban
Hagyományteremtő méz és pálinkaszentelés Dusnokon
A Petőfi Sándor Kulturális Központ építészeti tervpályázat legjobbjait díjazták Kiskőrösön – 25 pályamű érkezett, a legjobbnak ítélt két tervezőiroda közül választják ki a befutót
Tóth Menyhért emléke előtt tisztelegtek a festőről elnevezett miskei általános iskolában
Kitűnő produkciók, fergeteges hangulat, örömzene a X. Dusnoki Tamburafesztiválon – Zsúfolásig megtelt a József Attila Művelődési Ház
Még több friss hír
Legfrissebbek most
