Novella

Vannak macskások, és vannak kutyások. Mit gondolnak, Kisjuli melyik csoportba tartozik? No, ez is kiderül Szücs Brigitta Zita novellasorozatának mai fejezetéből, amelyben főhősünk az állatorvosnál találkozik a potenciális jövendőbelivel. Vagy mégsem? Mogyorója alapján pedig simán lehetett volna…

Szégyen. Hiszik, vagy nem, szegény Kisjulit is marcangolja néha ez az érzés. Lám, milyen könnyű egy embert megbántani, még csupa jó szándékkal is, főleg, ha az illető egy ilyen érzékeny nő, mint hősünk…

Kisjulinak az internettel gyűlik meg a baja Szűcs Brigitta Zita e heti novellájában.

Kettőt szeretni egyszerre? Kisjulinak nagy a szíve. Még ez is megy neki. Vagy mégse? Szűcs Brigitta Zita e heti novellájából kiderül!

Novellasorozatának mostani epizódjában Szűcs Brigitta Z. a női fodrászüzletek sajátos hangulatát idézi meg, és az ott folyó beszélgetések, ne mondjam, a pletykálkodás mélységeit tárja nem csak női olvasóink okulására, miközben esküvőre készülnek a hajköltemények. Arról pedig van mit csevegni…

Bő egy éven át mosolyogtunk fejcsóválva Bufurc bácsi történetein. Új sorozatunkkal Szűcs Brigitta Z. Léleklibikóka című novellafüzérével azoknak kedvezünk, akik szeretik a kortárs irodalmat, de valami komolyabbra, elgondolkodtatóra vágynak. „Frissített etikai normák” címmel már itt is az első novella, amelynek bevezetésére a szerzővel beszélgettünk.

Elég nagy zsivány volt a mi Bufurcunk már kicsi korában – amint azt már megtudhattuk korábbi írásaiból, aztán pedig szépen megnőtt. Ám azt, hogy hatalmas szíve van, senki el nem vitathatja tőle! És ebben a részben nagyot dobban az a szív!

Vége a dőre ifjúságnak! A kis Bufurc ifjú felnőtté érett – ideje lesz valamiféle tisztességes megélhetés, mesterség után néznie! De mi legyen az? Útja a nagyvárosba, a kies megyeszékhelyre vezet.

Hősünkre ifjúkorában csak úgy sorjázott a baj. Mert – már elvált férfiként – még mindig a kamaszos tűz hajtotta, és nem bírt a vérével! Mai elbeszélésében, amelyben szegény még az állását is elveszíti, mint cseppben a tenger, megmutatkozik a szocialista közmorál is.

No, a mi kis Bufurcunknak sem kellettek mindig a barátok ahhoz, hogy bajba kerüljön! Simán ment az magától is. Főleg, ha elindult a szerelemtől begőzölt kamasz feje után! Ha horgászni ment volna, mondhattuk volna neki, hogy „szar legyen a szerencséd”! Nos, ebből az áldásból neki a mi jókívánságunk nélkül is egész rakással jutott – ahogy a mai meséjében fölidézte.

Szűkebb körben már terjedni kezdtek ebbéli tehetségét korábban legalább akkora tehetséggel titkoló, kalocsai író rövid elbeszélései, amelyek valós, megtörtént eseteket dolgoznak föl, nagyon érzékletes és mulatságos módon. András Róbert könnyed, olvasóbarát stílusban íródott, rövid elbeszélései olyan elementáris erejűen közérthető előadásmóddal festik elénk a korabeli Kalocsát, ami akkor is mosolyt csal az ember arcára, ha a történet egyébként nem vicces. De az. Ezért mostantól rendszeresen jelentkezünk Bufurc bácsi újabb és újabb visszaemlékezéseivel, a könnyed, de tartalmas irodalom kedvelői örömére!