Meglehetősen erős kiszólásokkal, indulatokkal teli beszámolók érkeztek a „Szíven szúrták a dusnoki tanyán élő román családfőt” cikkünk megjelenését követően. Többen kifejezetten azért keresték szerkesztőségünket, hogy újabb információkkal szolgáljanak, immár a „románokról” festett, meglehetősen komor hangú képpel érzékeltessék: csak idő kérdése volt, hogy az áldozat és rokonsága, valamint a tettes és ismerősei mikor csapnak össze. Szemtanúk szerint a konfliktus oka a „románok eszement száguldozása”, veszélyeztető magatartása volt. A dusnokiak legelfogadottabb vélekedése szerint igaz, hogy egy nagy adag agresszivitás is kellett a 44 éves helyi férfi gyilkosságba torkollt leckéztetési kísérletéhez, önbíráskodásához, de az áldozat famíliája is sokat tett azért, hogy az indulatok elszabaduljanak. Az ügy pikantériája, hogy a gyilkosságot követően nem a tettes, nem is az áldozat családja, hanem egy harmadik személy értesítette a mentőket, akiknek már esélye sem volt arra, hogy a szíven szúrt, vérében ázó férfit visszahozzák az életbe.
Azt is többen és határozottan állítják, hogy a most gyilkossággal gyanúsított, előzetes letartóztatásban lévő idősebb Sz.K. akkor szerezte koponya - és karcsonttörését, arcsérüléseit, miután a végzetes szúrás, majd a román családfő élettelen teste láttán az egyik hozzátartozó felindultságában ütötte-vágta az akkor már menekülő elkövetőt.
Miután ilyen rövidtávon aligha csal meg több szemtanút is az emlékezete, készséggel elhihetjük azokat a beszámolókat: ugyan az eset mélyen megrázta a helyi közvéleményt, de többen mégis indulatosan kommentálják a gyilkosságot, és az azt egy héttel megelőző esetet.
Eszerint a románok a kocsijukkal– a tőlük megszokott – iszonyatos tempóban hajtottak el azon békés, főzőcskéző, iszogató társaság mellett, akiket az egyik földtulajdonos hívott meg egy kis bográcsozásra a határba. A beszámolók szerint a románok se Istent se embert nem ismerve, eszement tempóban, mintegy provokatívan hajtottak el az úthoz közel beszélgető, szórakozó társaság mellett.
Az összejövetel résztvevői hangos kiáltásokkal adtak hangot nemtetszésüknek, sőt, voltak, akik a faluba beérő románokat megpróbálták figyelmeztetni: egy olyan határt léptek túl – nem először – ami már az őket foglalkoztató nagygazda szemében is szálka kell, hogy legyen. A román társaság többek szerint vezetői engedéllyel nem rendelkező egyes tagjai akkor is agresszíven léptek fel. Mások mellett a most emberöléssel gyanúsított férfi szomszédját is megfenyegették.
Mint mondják, kis híján már akkor majdnem tettlegességig fajult a szópárbaj, de ahogy az eset napján, április 6-án, a románok ez esetben is teátrálisan, gumi és fékcsikorgatás közepette elhajtottak a helyszínről.
A bűnügy kronológiáját már az előző cikkünkben ismertettük, azt azonban csak most tudtuk meg: az emberüléssel gyanúsított dusnoki férfi és fia, akik külön-külön kocsival hajtottak a románok után, az azok által lakott Pesár tanya közelében érték utol a család egyébként legkevésbé agresszív tagját, a családfőt. Elmondások szerint a férfi bátran kiállt az „igazságosztó” elé. Rosszul tette, mert ekkor lendült szúrásra az a kéz, amelyik a kést szorította, és annak pengéje egyenesen a román családfő szívét érte.
Azt is elmondásokból tudjuk: nagyon hamar, hihetetlen mennyiségű vér árasztotta el a helyszínt. A holtan összerogyott áldozat közeli hozzátartozója felindulásában ekkor verhette össze a most emberöléssel, és vélhetően más bűncselekményekkel is gyanúsított férfit. Mint mondják, apa és fia hazáig menekült a tetthelyről, de információnk szerint nem ők, nem is az áldozat hozzátartozói, hanem az eset egyik szemtanúja értesítette a mentőket. Ha így van, segítségnyújtás elmulasztása miatt is vizsgálódhatnak.
Mint korábban beszámoltunk róla, az ügyben a halált okozó testi sértés miatt indult nyomozást - a beszerzett információk alapján - átminősítették emberölés bűntettére.
A bűnügyben továbbá csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt elfogtak két román állampolgárt. A bíróság mind a három főt letartóztatásba helyezte.
Annyi bizonyos, nem egyszerű a dolga a nyomozóhatóságnak, az ügyészségnek, de legfőképp majd a bíróságnak, amikor majd azt kell pontosan megállapítania: melyik vádlott, milyen elkövetési magatartást fejtett ki, ténylegesen ki, miért, milyen indíttatásból okozta a sértett halálát.
Az ügyet továbbra is figyelemmel kísérjük.