Jó dusnokinak lenni! – hangzott el a helyi szlogen többször is Dusnokon október 5-én, a szüreti felvonuláson, amihez azonnal hozzátehetjük, vendégként is jó Dusnokon lenni! A délszláv identitását évszázadok óta őrző településen szombaton a falu apraja - nagyja, a polgármestertől az óvodásokig szó szerint, szinte mindenki népviseletbe öltözött, hogy úgy ünnepeljék meg ezt a napot, ahogy az 100 évvel ezelőtt sem lehetett másként. A dusnoki szüret régen is olyan társas eseménynek számított, amelyre egy egész éven át emlékeztek. Annyi bizonyos, a kitűnő szervezésnek, hangulatnak köszönhetően az ideire is még sokáig emlékezni fognak, hiszen volt ott szőlőből font szüreti koszorú, amit legények vittek a vállukon, szépen feldíszített kiskocsin húzott boroshordó, és a régi – új idők főszereplői, a bíró és bíróné, illetve a családjuk, az önkormányzat is kitett magáért.
A találkozó a bíró őszi színekbe öltöztetett Diófa u. 14. szám alatti házánál volt, hogy aztán a pazar vendéglátás után mindenki a helyi Zabavna Industrija tamburazenekar szaxofonnal kiegészített zenéje és énekszó mellett induljon a bíróné portájához.
Aki addig nem hallotta volna a zeneszót, kurjantásokat, hát az most meghallhatta, mert a több száz főből álló, a legifjabbaktól az idősebb generációkig talpig népviseltbe öltözött menet énekszóval ért a bíróné ugyancsak gyönyörűen feldíszített, akkor még zárt kapujú házához.
A kisbíró ékes szólására, majd a Nyisd ki babám az ajtót című dalra aztán szélesre tárult a kapu, és megjelent a szó se róla, csodaszép bíróné, és szüleivel együtt betessékelte a menetet a gyönyörűen felterített, ételtől - italtól roskadozó asztalokkal teli, botanikai szempontból is figyelemre méltó udvarba.
Az eszem-iszom ideje alatt a zenekar tagjai is megpihenhettek, de csak rövid időre, mert a csőszlegények csak nem hagytak nekik nyugtot. A hol magyar, hol délszláv nóták jól tükrözték, amit a viselet is, Dusnokon a horvát és a magyar identitás jól megfér egymással, ha mulatozásról van szó, akkor különösen jól kiegészíti egyik a másikat.
Ha már a bíró házánál nem részleteztük, a bíróné portájánál mindenképp említést teszünk róla, hogy az önkormányzat Karasziné Zsuzsa vezette kitűnő konyhájának, a háziak, a község asszonyainak köszönhetően finomabbnál finomabb pogácsák, kétféle fasírt, megszámlálhatatlanul sok sütemény, pálinkák, borok és üdítők várták a szüreti felvonulókat.
Nem is tágított a társaság egy jó ideig, hiszen régen nem látott barátok, ismerősök találkoztak, de ahogy közeledett a 17 óra, a Víziturisztikai Központ ünnepélyes átadásának időpontja,a menet végül csak összeállt. Élen a vállukon a szüreti jelképet, a szőlőfonatot vivő csőszökkel, bíróval és bírónévál, hogy a Vajas-parton zeneszóval végig vonulva érjenek a Víziturisztikai Központtal szemben kikötött csónakokhoz. Onnan Tálas Szabolcs bírót és Szabadi Viktória bírónét, Palotai Péter polgármestert és feleségét szépen feldíszített csónakon vitték át a túloldalon felépült szép létesítmény avatására.
A többiek a Chili Trade kisvonatára szálltak, a szüreti társaságot az szállította az avató ünnepségre, amelyről jelentősége miatt külön cikkben írunk. A nap a 20 órakor kezdődő szüreti bállal zárult, a talpalávalót hajnalig pengette a Zabavna Industria.