Ezúttal a címben megfogalmazott „olimpia volt Kalocsán” annyira igaz, hogy nem is egy, hanem 1995-re már kettő. Hiszen ekkora már kétszer is Kalocsát szemelte ki az Olimpiai Bizottság, amikor 1983 után másodízben is ránk osztotta az Eszperantó Sakkozók Olimpiáját.
Így ismét az a nem mindennapi megtiszteltetés érte Kalocsa városát, hogy 1995 nyarán is rendező házigazdája lehetett a Nemzetközi Eszperantó Sakkszövetség megbízásából az olimpia versengésének a korábbi parádés rendezésének köszönhetően.
Ami előre borítékolható volt, hogy eszperantóéknál nem lesz nyelvi bábel, hiszen az olimpia munkanyelve az eszperantó nyelv – beleértve a bíráskodást, a játszmaegyeztetést, a technikai értekezletet. Ahol természetesen az eszperantó nyelv és a sakk összekapcsolása volt az elsődleges. Ám a hagyományok jegyében ennél jóval többről van szó – nemzetek és kontinensek közötti baráti hídról, a népek önzetlen barátságáról.
További adalék még az eszperantósakk kalocsai történéseihez: Amikor 1983-ban városunk megkapta az Eszperantó Sakkozók I. Olimpiájának a rendezési jogát, természetesen az sem volt véletlen. Az olimpia „nyoma” akkor abban csúcsosodott ki, hogy akkor Kalocsán az Eszperantó utcában felavatást nyert egy emlékhely, amely a több évtizedes kalocsai eszperantó mozgalomnak és az első olimpiának állított örökbecsű emléket.
Az előzetes beharangozással szemben, 1995-ben sajnos csak csonka mezőny érkezett Kalocsára, a rendezők ugyanis legalább tíz-tizenöt nemzeti férficsapatot és öt-nyolc ország női együttesét várták a július 7-étől 16-áig tervezett olimpiára, ám az Egyesült Államok, Románia, Oroszország, Lengyelország, Litvánia kvintettből nem érkeztek teljes csapatok, csupán egy-egy versenyző. Így csak Málta, Moldova és Magyarország (két csapattal) és egy nemzetközi mix együttes versenyzett egymással, míg a hölgyeknél annyi sem.
Az ünnepélyes megnyitó július 7-én, pénteken volt a kalocsai művelődési központban, majd ezt követően már asztalhoz is ültek a mérkőző felek.
Hazánkat két csapat képviselte, ráadásul az „A” gárda kalocsai élsakkozókból állt Kustár Sándor (már akkor FIDE-mester), Ruppáner János, Szántó István, dr. Németh József a Kalocsai SE szakosztályának közismert versenyzői voltak, így bízhattunk abban, hogy az erőviszonyok ismeretének hiányában is az élcsoportban végeznek, a csapat vezetőjéről Czibulka Zoltánról már nem is beszélve.
A csonka olimpia versengésének végeredménye aztán a következő volt a férfiaknál: 1. Magyarország „A” csapata (Kustár, Ruppáner, Szántó, dr. Németh) 12 p., 2. Moldávia 10,5 p., 3. Málta 10, 5 p., 4. Nemzetközi Vegyes Csapat 4, 5 p., 5. Magyarország „B” csapata 2, 5 pont.
A női együttesek versengésének a végeredménye: 1. Magyarország „A” csapata (Berta-Somogyi Orsolya, Mészáros Tímea) 5, 5 p., 2. Moldávia 5 p., 3. Magyarország „B” csapata (Csupor Eona, Suplicz Orsolya) 1, 5 pont.
A legjobb első táblás két kalocsai sakkozó lett: Kustár Sándor (3,5 p.) és Berta-Somogyi Orsolya (3, 5 p.)
Az egyhetes csonka olimpia egyéni villámversennyel zárult.