Június 22-ét 2010-ben nyilvánította helyi emléknappá Solt város képviselő-testülete, megemlékezve a száz évvel ezelőtt, 1919. június 22-én történt mészárlás áldozatairól. Az emléknapon a solti református templomban emlékeztek a soltiak, ahol Varga László nyugalmazott református lelkész, püspökhelyettes mondott beszédet, majd megkoszorúzták a polgármesteri hivatal falán elhelyezett fekete márvány emléktáblát. Egyúttal azon soltiak előtt is tisztelegnek, akik valamilyen terror áldozatául estek, így az 1919-es rettenet mellett az 1940-es években, 1945 után, illetve az 1950-es években elhurcoltak és kivégzettek, valamint az 1956 utáni megtorlások elszenvedői, a holokauszt, a Gulag áldozatai, a kuláksorsra jutottak és a munkaszolgálatosok előtt is fejet hajtottak – derül ki a Baon.hu portál Lencsés P. Anna jegyzette cikkéből.
A gyászünnep szónoka elmondta, hogy a történések idején nem volt háború, ezért is nehéz megérteni, hogy saját hazájukban, magyar falvakban és városokban köztiszteletben álló polgárokat, egyszerű parasztokat, tisztségviselőket, vagy aki éppen az útjukba került, öltek meg a Lenin-fiúk, olyan kegyetlenséggel, amely beszéde megírásakor őt is megviselte.
VARGA LÁSZLÓ ARRÓL IS MEGEMLÉKEZETT, HOGY RÁCKEVÉTŐL KALOCSÁIG, A DUNA MENTI TELEPÜLÉSEKEN NÉPFÖLKELÉSEK INDULTAK - EZEKET MEGTOROLNI JÖTT VONATON A SZAMUELY VEZETTE HALÁLBRIGÁD.
Különítmények járták a településeket, Kalocsát, Kiskőröst, Soltot, Pusztaszentimrét, Tasst, Hartát, Akasztót, Hajóst, Soltvadkertet, Csengődöt, Uszódot, Császártöltést, Kecelt, Dunapatajt, hogy vérrel és szuronnyal fojtsák el a fegyvertelen felkeléseket – idézte föl Varga László.
Soltnál a helyiek felszedték a síneket, ezért az egyik vasúti kocsiban szállított, jól ismert olajzöld autójukkal mentek tovább. A solti határban három embert azonnal agyonlőttek, majd a településre érve géppuskával lőtték az előlük menekülőket. Rajtaütéssel foglalták el a községházát, ahol éppen tanácskoztak az ellenforradalom helyi irányítói. Szamuely valamennyit azonnali, kötél általi halálra ítélte, amit a községháza előtti hársfákra történő akasztással rögtön meg is kezdtek.
Jászfalusy Károly 29 esztendős községi jegyzőt várandós felesége előtt akasztották föl, ami annyira elborzasztotta még a kivégzőket is, hogy a többieket Kecskemétre vitték be, ahol őket rögtönítélő forradalmi törvényszék parancsára agyonlőtték, vagy tíz-húsz éves kényszermunkára ítélték.
A megemlékezés műsorában Szabó Sándorné, Madár Ferencné, illetve Lehoczki Imre, valamint a Vécsey Károly Általános Iskola Alapfokú Művészeti Iskolájának növendékei és tanárai közreműködtek.
A vörösterror áldozataiért tartott megemlékezés a polgármesteri hivatal falán levő emléktábla megkoszorúzásával zárult.
A pénteki, pataji megemlékezésről önálló cikkben számoltunk be.
Ma a Sóhajok hídja utcájának főutcai felőli torkolatánál található emlékhelyen Kalocsa városa emlékezik majd a kommunisták ’19-es, embertelen rémtetteire.