Éppen három esztendeje, hogy Gera-Csontos Hajnalka átvette a református lelkészi hivatalt Kalocsán. Mint mondja, ez a gyülekezet egy befogadó közösség. A lelkipásztor és férje, Gera József hitoktató-kántor sok időt tölt gyermekmunkával, hitoktatással. A lelkipásztor szeretné, ha még több fiatal családot tudnának megszólítani és aktív tagjaik között üdvözölni.
- Viszonylag új lelkipásztor itt a Kalocsai Református Egyházközösség élén. Hogy értékeli az elmúlt időszakot? Milyen tapasztalatai vannak?
- Éppen három éve, 2015 decemberében kerültem ide, amely akkor már egy jól megszervezett gyülekezetként működött. Meg volt, hogy ki „viszi” a karácsonyi vásárt, az ünnepi gyermekműsort, a nyári gyermektáborokat. Kedvesen, nyitottan fogadtak, kifejezetten örültek, hogy két kislányunkkal érkeztünk, hiszen a parókián a hetvenes évek közepe óta sajnos nem voltak gyerekek. Ami nagyon fontos: ez egy Igére figyelő gyülekezet. Láthatóan követik az igehirdetést, mondhatni az Igére éhezve jönnek. Nagyon szépen énekelnek, bármikor bizonyságot tesznek a hitükről. A gyermekek is ezt látják otthon, így szép számmal vannak hittanosaink: 65 csoportban mintegy 150 gyermeket oktatunk a városban, amely református viszonylatban jelentős közösség.
- Milyen oktatási intézményekben tartanak hittanórákat?
- Kalocsa összes általános iskolájában jelen vagyunk, emellett Szakmáron és Öregcsertőn is. Szívfájdalmam, hogy az óvodákba és a középiskolákba nem jutunk el, bár négyen vagyunk a gyülekezetben, akik hitoktatással is foglalkozunk, de a kötelező hittanórák teljesen lefedik a kapacitásunkat. A három diplomás és valóban elhivatott hitoktatóinkért, nagyon hálásak vagyunk, áldásos szolgálatot végeznek.
- Van-e hova terjeszkedni, fejlődni a kalocsai gyülekezetnek?
- Természetesen, a gyermekek létszáma is ezt bizonyítja. Ez egy fontos missziós terület számunkra.
- Kalocsa a hazai katolicizmus egyik fellegvára, mikor jelentek meg itt a reformátusok?
- Kalocsán, amely az államalapítás óta a magyar katolikusok második legjelentősebb központja, az 1800-as évek vége óta élnek reformátusok. Az akkori közösség a foktői leánygyülekezete volt, az ottani lelkész járt ide a kalocsai családokhoz és tartotta az istentiszteleti alkalmakat. A közösség az 1900-as évek elején kapott állandó épületet, imaházat, amikor dr. Kasza István ügyvéd a házába – a jelenlegi Hunyadi utcai épületbe- fogadta a gyülekezetet. Idős korában végrendeletében a kalocsai egyházra hagyta a lakást, amelyben kialakították a lelkészi hivatalt és a hatvannégy főt befogadni képes templomot.
- Melyek voltak a komolyabb mérföldkövek a kalocsai reformátusok életében?
- Amellett, hogy önálló templomhoz, imaházhoz jutott a közösség, igen jelentős esemény volt az 1927-es év, amikor tényleges egyházközséggé vált a gyülekezet. Fontos volt emellett a helyi reformátusok életében a háború utáni időszak, amikor nagyobb ütemű gyülekezetépülés történt, de meg kell említeni Márton István és Apostol Pál lelkipásztorok nevét is, akik nem csak a kalocsai gyülekezetet vitték a vállukon, hanem a számos szórványgyülekezetünket is hűséggel pásztorolták. Ezt követően a közelmúltban, a kétezres évek elejétől itt szolgáló lelkészházaspár idejében bővült nagymértékben a közösség létszáma. Az ő érdemük, hogy aktívan szolgáló gyülekezett építettek ki. Összetétel szerint a mai gyülekezet derékhadát a negyvenes korosztály teszi ki, de szép számban vannak jelen az idősek is. A gyülekezet vezetősége a presbitérium, -élén a gondnokkal- komoly hívő emberek, aktív gyülekezeti tagok.
- Jelenleg mekkora a közösség és hogy férnek el a cseppnyi templomban?
- Mintegy 180 egyházfenntartónk van, templomba általában hatvanan járnak vasárnaponként. Kicsi a templomunk, ezért sokan rotációban jönnek, hetente váltva egymást. Ünnepi alkalmakkor, keresztelőkkor teszünk be pótszékeket, de ilyenkor előfordul, hogy még a folyosón is ülnek. Ez egy befogadó közösség, bárki jön, mindenkinek örülnek.
- A templom befogadóképessége, láthatóan véges. Úgy tudom, tervben van a bővítés?
- Igen, a közelmúltban kialakított gyönyörű új parókiaépület átadása az első lépcsőfoka a bővítésnek. Amiatt költöztünk ki a korábbi lelkészlakból, hogy helyén majd ki lehessen alakítani az új templomteret. A harmadik lépcsőben a jelenlegi templomtérből imatermet építünk ki a gyermekek számára. Mindez komoly munka és tehertétel az alapfeladatok, szolgálat – hitoktatás és istentiszteletek – mellett, de hisszük és reméljük, hogy az Úr áldása továbbra is velünk lesz. Immánuel - velünk az Isten!