A Pünkösd egy ősi ünnep folytatása. Hiszen miért gyűlnek össze Jeruzsálemben azok a zarándokok, akik meghallják Jézus feltámadásának örömhírét, mégpedig a Szentlélek ajándéka folytán mindenki a maga nyelvén? Az alábbiakban dr. Mészáros István prépost, a kalocsai Szent István király templom igazgatója ünnepi gondolatait olvashatják.
Pünkösdkor templomainkban örömmel olvassuk fel a Szentlélek kiáradásának történetét. A feltámadásnak, Krisztus megváltó áldozatának a gyümölcse és záloga a Szentlélek. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus már feltámadása után azt mondja a tanítványoknak: „Vegyétek a Szentlelket”. Most pedig feltűnő formában csodálhatjuk meg a Szentlélek kiáradásának nagyszerű eseményét. Jézus az, akiben megmutatkozik Isten győztes szeretete az emberiség számára. A Szentlélek pedig őrzi és tovább viszi a történelemben Krisztus üdvözítő művét.
A Pünkösd egy ősi ünnep folytatása. Hiszen miért gyűlnek össze Jeruzsálemben azok a zarándokok, akik meghallják Jézus feltámadásának örömhírét, mégpedig a Szentlélek ajándéka folytán mindenki a maga nyelvén? Azért gyűlnek össze, mert Isten hajdan szólt a népéhez, és ez a szó választott népet kovácsolt abból a közösségből. Most pedig a különféle tájakról érkezett más és más nyelveket beszélő emberekből születik meg az Egyház közössége.
A bűnbeesett Ádám széttöredezett képét pünkösdkor rakja össze a Szentlélek: az egyház már az első naptól egyetemesen, katolikus módon indul. Minden nyelven „beszél”, minden néphez szól, kinő a zsidó nacionalizmusból. „Nem az egyházak szövetsége, hanem azok anyja. Nem baráti kör, nem klub, nem egy nemzet vagy faj, társadalmi osztály elszigetelt csoportosulása, hanem a Szentlélek »ikonja«” – mondja XVI. Benedek pápa.
János apostol szerint Jézus már húsvét napján rálehelt az apostolokra, kiárasztotta rájuk a Lelket. Ahogyan a teremtéskor az Úr az ember orrába lehelte az élet leheletét (Ter 2,7). Nyelvi érdekességnél sokkal több és mélyebb jelentésű, amit magyarul is olyan szemléletesen adhatunk vissza: lelkesedik, lélektelen, lélekvesztő, lélekjelenlét, akárcsak ősi szavunk megannyi származéka.
A lélek sokkal többet jelent, mint a Kazinczy óta használt szellem kifejezés. Mennyivel felszínesebb a szellemes a lelkesnél… A Szentlélek nem valami hűvös szellem, hanem Isten éltető Lelke bennünk. Isten a Lelkét is kitette értünk, hogy általa és benne éljünk! A keresztségben vízből és Szentlélekből születtünk újjá.
Pünkösdkor Őt ünnepeljük, a feltámadt Jézus húsvéti ajándékát, a Szentlelket. Bár nincs róla képünk, nem megfogható, csak hatásaiban ismerhetjük fel. Nélküle nincs Jézus, kinyilatkoztatás, Biblia, egyház, hívő közösség. Ahogyan emberi szeretetünk a hétköznapokban is általában rejtve marad, ugyanúgy vagyunk a Lélekkel, akit belélegzünk, mint Isten leheletét. Ahogyan a kenyér zamatát, a forrásvíz ízét sem érezzük a nagy rohanásban, mégis magától értetődőnek vesszük, hogy táplálnak és életet adnak. Rejtett módon, a dolgok egymáshoz kapcsolódásában, megérzéseink és jó gondolataink, inspirációink és meglátásaink mögött, felismeréseink révén, a szeretet önfeledt találékonyságában ugyanígy, újból és újból kis és nagy pünkösdöket élhetünk át.
Amikor lelkünkben a félelem helyét elfoglalja az öröm, amikor a hit szemével kezdjük látni a világot, amikor adni akarunk, és nem elvenni, akkor a Szentlélek működik bennünk. Milyen jó lenne, ha hagynánk Őt dolgozni…
Dr. Mészáros István
