Hajagos Csaba történész összeállításában megemlékezik többek között az 1950. februári döntés előzményeiről és a közigazgatási határok átszabásáról.
Az 1949-ben esedékessé váló közigazgatási területrendezésre vonatkozó rendelet – a második világháborút lezáró békeszerződés és a területi elcsatolások következtében – a következőképpen szabta át a korábbi közigazgatási határokat. Bács-Bodrog vármegye Magyarországon maradt részét (bajai, bácsalmási, jánoshalmi járások), illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi, kunszentmiklósi járásainak, továbbá Ladánybene és Lajosmizse) területeit összevonta. Így alakult ki Bács-Kiskun megye területe.
A megyék nevének, székhelyének, területének megállapításáról" szóló rendelet végrehajtását a Minisztertanács a belügyminiszterre bízta.
1950. február 1-jével jóváhagyták Pest, Bács-Kiskun, Nógrád, Fejér, Vas, Somogy, Baranya, Tolna, Szolnok és Heves megyék új elnevezését, területét, a területükön lévő járásokat; s döntött járások megszüntetéséről vagy újak létrehozásáról, valamint a megyék közötti területátcsatolásokról.
Az akkori döntés több százezer ember életét befolyásolta, kisebb-nagyobb mértékben, de büszkén kijelenthetjük, hogy az ország egyik legszebb megyéjében élünk, több mint fél millióan, itt a két folyó, a Duna és a Tisza között – áll a, Hajagos Csaba történész összeállításában.