Helytörténeti előadások a Kalocsai Kortárs Művészeti Klubban – Jelentős síremlékek, híres kalocsaiak a középpontban

Farkas Tibor a kalocsai temetőben található, művészeti szempontból jelentős sírokat vette lajstromba. Képes vetítésében beszámolt arról, hogy országosan ismert szobrászművészek hagyták ott kezük nyomát néhány síremléken például a kalocsai születésűek közül Kákonyi István, Szebényi Béla, Farkas Tibor, de megtalálható Pátzay Pál, Búza Barna, Kisfaludi Strobl Zsigmond egy –egy munkája is.

A másik előadás a Híres kalocsaiakcímet kapta. Eléggé hevenyészett, de figyelemfelkeltésnek szántam. Kik is azok a híres kalocsaiak?  A város múltjából tíz köztiszteletű személy gyűjtöttem össze egy csokorba. Megbecsült személyek, akik tevékenységükkel kiemelkedőt alkottak.

Bozsó Ferenc

(Zenta, Bács-Bodrog vármegye. 1906. okt. 8. – Kalocsa, 1978. dec. 21.) ny. városi főmérnök.
Az érsekuradalom mérnöki hivatalába került előbb beosztott, majd vezető mérnöki státuszba. 1963-tól haláláig tagja volt Kalocsa Város Tanácsának. Hivatali munkája mellett nagy gondot fordított a város műemlékeinek megóvására, felújítására.
Javaslatára helyeztek el a kalocsai műemlékeken emléktáblákat, valamint emléktáblákkal jelölték a kalocsai illetőségű személyekről elnevezett utcákat. Helytörténeti tárgyú dolgozatai, cikkei a Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról.
(Szerk. Czajtányi István. Kalocsa, 1971) című tanulmánykötetben, valamint a Kalocsa és Vidéke hetilapban és a Petőfi Népe napilapban jelentek meg.

Cziráky Imre

(Kishegyes, Bács-Bodrog vármegye. 1899. jan. 6. – Kalocsa, 1973. júl. 10.)
Novellista, színműíró, gimnáziumi tanár.
Tanítói oklevelét Kalocsán szerezte, utána Óbecsén volt kántortanító.
Bekapcsolódott a jugoszláviai magyar irodalmi életbe. Írásaira a népies irodalom anekdotikus, szórakoztató nyelvezet volt a jellemző. A második világháború utolsó éveiben újra Kalocsára került.
Kinevezték népművelési titkárnak, e minőségében a város közművelődésének ügyeit is intézte, közben tanított a Tanítóképzőben, majd az I. István Gimnázium tanára lett.

Csernyus József

(Hajós, Pest-Pilis-Solt vármegye. 1852 – Kalocsa, 1929. okt. 18.)
Jogászként először törvényszéki tisztviselőként dolgozott, majd városi szolgálatba lépett. 1903 júniusától kinevezett főjegyzőként vezette a városi adminisztrációt. Jelentős szerepet vállalt - az 1900-as évek elején kibontakozott -, Kalocsa várossá nyilvánításáért indított mozgalomban.

Ilk Viktor

(Bp. 1886. okt. 23. – Kalocsa, 1951. aug. 25.)
Sebészorvos, a kalocsai kórház egykori igazgató-főorvosa.
1925 februárjában elnyerte a kalocsai kórház új sebészeti osztályvezető főorvosi állására kiírt pályázatot. Az újonnan felállított sebészeti osztály,- rövid ideig, mivel az új kórházépület még nem készült el, a Kisszemináriumban (ma a Belvárosi Általános Iskola épülete) kezdte meg működését. Vezetése alatt az osztály, és később, amikor a negyvenes évek elején kórházigazgató lett, az egész kórház modern gyógyító intézetté fejlődött.

A B-listázások idején, 1947 februárjában, feltehetőleg, azért mert két háztulajdonnal és földbirtokkal is rendelkezett (a Kossuth Lajos utcai Ilk villa és a Szent István utcában egy emeletes épület, amely a mai Piros Arany Szálloda mellett van), és nem szakmai problémák miatt B-listára került.
Az MKP városi szervezete kiállt Ilk Viktor mellett, aki közbenjárásukra visszakerült a kórház élére.
Később azonban folytatódtak a zaklatások, a két házát államosították, elbocsátották állásából, elhurcolta az ÁVH.
A megpróbáltatások felőrölték Ilk Viktor lelki erejét és önkezével vetett véget életének.

Király Ilus

(Kalocsa, 1886. máj. 25. – Kalocsa, 1966. júl. 28.)
mintaíró hímzőasszony, a Népművészet mestere
Egyike volt azoknak, akik a stilizált virágok helyett a valósághű virágokat és a francia eredetű
"riseliő" (kalocsaiasan: riselin) mintát kezdték alkalmazni a kalocsai hímzéseken.
A harmincas években, a kalocsai népművészet világhírűvé válásának kezdetén sokat foglalkoztatták.
A második világháború után, 1952-ben egyik alapító tagja lett a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek.
A szövetkezetben tanította a fiatalabb nemzedéket, akik közül sokan, Király Ilushoz hasonlóan, világhírűek lettek. Szövetkezeten kívül hímző szakköröket vezetett.

Kollányi Ödön

(Komáromszentpéter, Komárom vármegye. 1874. júl. 9. – Kalocsa, 1957. jan. 15.) polgári iskolai tanár, ny. igazgató.
Kalocsán 1916-ban hozták létre az állami polgári fiúiskolát, amelynek igazgatójává 1917 nyarán nevezték ki. A háborús évek, és a forradalmak viszontagságait nehezítette, hogy az iskolának kb. tíz évig nem volt önálló épülete. Kölcsönkapott, bérelt épületekben folyt a tanítás.
Az 1924. márc. 26-án megkezdett új iskolaépület átadása 1926. júl. 24-én történt meg (az épület ma rendelőintézet).

Simig Rezső

(Pest, 1833. nov. 6. – Kalocsa, 1908. ápr. 10.) Főkáptalani uradalmi jószágigazgató.
Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, tüzér hadnagyként szolgált.
Kalocsára kerülése után a főkáptalani uradalomban vállalt munkát, melynek során az uradalom jószágigazgatója lett.
Kezdeményezésére alakult meg 1872. jún. 29-én a Kalocsai Önkéntes Tűzoltó Egylet, melynek első főparancsnoka lett

Sztára József

(Oravicabánya, Krassó-Szörény vármegye. 1857. jan. 6. – Kalocsa, 1932. júl. 10.) zeneszerző, tanár, egyházi karnagy.
Zenei tanulmányait Budapesten Liszt Ferenc és Erkel Ferenc tanítványaként végezte, majd Bécsben Anton Bruckner zeneszerző és orgonista tanítványa volt.
Zenei tanulmányait 1877-1883 között Párizsban, a Sorbonon fejezte be.
Utána Kalocsára került, a tanítóképző tanára és a főszékesegyház karnagya lett.
Liszt Ferenc kalocsai látogatásai idején Sztára lakásán (ma Sörös Imre u. 76.) is rendszeresen adott házi hangversenyt.
Sztára számos egyházi kórusművet szerzett, 1924-ben Párizsban 16 ország 406 zeneszerzője között 6 orgonaprelúdiumával elnyerte a 300 frankos egyházzenei nagydíjat.

Tímár Kálmán

(Gákova, Bács-Bodrog vármegyem. 1884. jan. 31. – Baja, Bács-Kiskun megye. 1960. dec. 3.) irodalomtörténész, c. egyetemi tanár, helytörténeti kutató.
A gimnázium nyolc osztályát Kalocsán végezte, 1894-1902 között, többnyire kitűnő eredménnyel.
Az első világháború kitörése után Tímár Kálmán katona lett. Végigharcolta a háborút. 1915-ben megsebesült, majd a háború végén századosként szerelt le. Leszerelése után Kalocsára került.
Kalocsai pályafutását a tanítóképző tanáraként kezdte. Először az 1919/1920-as tanévben tanított a képzőben, majd 1924-től 1948-ig a képző rendes tanára volt, magyar irodalmat és német nyelvet tanított. 1924-ben az intézet önképzőkörének tanárelnöke lett. 1919 januárjától 1922. november végéig a Kalocsai Néplap felelős szerkesztője volt. Ugyanebben az időszakban az újonnan alakult Árpád Rt ügyvezető igazgatója is volt.
Kalocsán tovább folytatta irodalomtörténeti kutatásait. A folyóiratokban megjelent tanulmányai mellett a harmincas évektől önállóan is jelentek meg dolgozatai. A Főszékesegyházi Könyvtárban folytatott irodalomtörténeti kutatásai mellett Kalocsa és a környék történetével is foglalkozott.