Kalocsaiak és hajósiak is voltak a meghibásodott kreischbergi sífelvonón – két órát lebegtek ég és föld között

A magyarok, ezek szerint a Kalocsán és környéken élők körében is népszerű sípálya Ausztria középső részén, a felső-stájerországi Murau település közelében van. A németül, de inkább svábul kitűnően beszélő hajósiak szerint a hangosbemondó Achtung, Achtung!, azaz Figyelem! Figyelem! kezdetű közleményéből eleinte semmit nem értettek. Ugyan az akusztika kitűnő volt, a tájszólással beszélő bemondó mondanivalójából először csak a „figyelmet” értették, majd egy idő után szűrték ki, hogy műszaki hiba miatt állt meg a felvonó, maradjanak nyugodtan.

A hajósi pár hölgy tagja arról számolt be, hogy egy időben a drótkötélen mintegy 100 ember, kettesével számolva úgy 50 két beülős felvonó lebegett a semmiben. Szürrealista képet festett, ahogy a nyitott felvonón, szélnek, hónak kitett emberek sítalppal a lábukon, a drótkötélhez egy erős karabinerrel csatlakozva forgatták a fejüket ide-oda, szinte tapintható volt a feszültség. Hiába volt sítalp a lábukon, szó sem lehetett arról, hogy a mellettük lévő sziklafalat, az úgy 17 méteres mélységet úgy küzdjék le, hogy leugranak az alattuk lévő lejtőre, a hóba.

Eleinte mindenki abban bízott, hogy hamar elhárítják a rövid üzemzavart. Úgy 20 perc elteltével már elszállt az optimizmus, ám mert látták, hogy milyen erők mozdultak meg a megmentésükre, végig bizakodóak voltak. Inkább arra ügyeltek, hogy a kihűlés elkerülése érdekében minél jobban összehúzzák magukat, szorosabbra kössék a ruházatukat. Miközben a levegőben helikopterek köröztek, hozzájuk egy hegyi mentő mászott fel és annak segítségével, egy mentő hevedert magukra csatolva engedték le őket kötélen. Az ijedtség akkora volt, hogy még megbecsülni sem tudják, hogy ők pontosan milyen magasan lehettek.

Amint azt a rendkívüli helyzet elszenvedője elmondta: amikor bő két óra elteltével leértek, egy kis szemrehányást is kapott, ugyanis a férje már a végig hibátlanul működő, úgynevezett csákány felvonó felé tartott, amikor rászólt, hogy mégis a pár perc múlva meghibásodott, a csákányhoz hasonlóan nyitott, két beülős felvonón egy másik sípályára menjenek. Miközben a mentés folyt, irigykedve nézték azokat, akik még gond nélkül felértek és síelve tették meg a lefelé vezető utat.

A hölgy arról is beszámolt, hogy hosszú évek óta járják az osztrák, olasz sípályákat, de még csak hasonló helyzetbe sem kerültek. Így a síelés és a sífelvonók iránt ha nem is töretlen, de még kitart a bizalmuk.