Ötven éve ült az Iszkra traktorának nyergébe, azóta ott van – Vargacz László traktorost ünnepelték

Ha ránézek Lacira, vagy ahogy a keresztneve után becézzük, „Lujzira”, beszélek vele, azt hiszem, neki minden megadatott, amit csak megálmodott: imádja a traktort, imád a szabadban lenni, a földdel dolgozni, kiegyensúlyozott, szeretetteljes családi életet él, van két szép gyermeke és immár két imádott unokája, Donát és Marcell, akik persze a papától játék traktort kapnak ajándékba.” – mondta Vargacz László egyik legközelebbi munkatársa, miután a meglepetés bulira készíttetett hatalmas tortát letette az asztalra. 

Aztán amikor megérkezik Laci, tágra nyitott szemmel, meghatódva nézi a tiszteletére készített feliratot, a tortát, a megterített asztalokat, és láthatóan kavarog benne az a sok emlék, élmény, ami az Iszkrához és azokhoz az emberekhez köti, akikkel nap mint nap találkozik, együtt dolgozik, segítik abban, hogy munkájának, egyben köztudottan nagy szenvedélyének, a traktortorozásnak hódolhasson.

Ha nincs ötven évvel ezelőtt az Iszkra Tsz, és nem sikerül traktorosnak lennem itt Kalocsán, a szülővárosomban, lehet, hogy teljesen más életet élnék ma. Nem lennének ilyen barátaim, nem próbálhattam volna ki az ötven év innovációjából született, adott korban itt az Iszkrában azért mindig a legmodernebb traktorokat. Félre ne érts, akkor sem lenne rossz életem, hiszen ott volt, itt van a családom, mégis az tesz igazán boldoggá, ahogy az elmúlt ötven évben élhettem: a traktor volt a munkaeszközöm, a traktorozás a munkám és persze a szenvedélyem és a hobbim is.” – mondta Vargacz László, hozzátéve: Nem részletezem, de aki látott már 50 évvel, akár 30, 20, 10 évvel ezelőtti filmhíradókat, kisfilmeket, az láthatta, milyen volt akkor egy traktor, és milyen most. Nem volt mindig zárt a fülke, és még ha az is volt, az elemek, a szél, eső, nap, fagy közvetlenül érte a traktorost, amely szerintem már csak ezért is egy tipikusan férfias szakma. Aki elmegy egy mezőgazdasági gépkiállításra, nem tudja nem észrevenni a változást, még ha ezeken a rendezvényeken a mostani gépcsodákat és az elődeiket kezelő traktorosok háttérben is maradnak. Mindenki a mérnöki teljesítményt, a technikai fejlődést csodálja, pedig hogy még a legkorszerűbb géppel is milyen színvonalú munka lesz elvégezve, az bizony a traktoros szakértelmén, tapasztalatán, lelkiismeretességén múlik. Például a méregdrága input anyagok hatékony kijuttatásának költsége, vagy a betakarítás minősége leginkább ezen az egy emberen, a traktoroson múlik. Persze régen vége van már annak a világnak, amikor a lóval vontatott mezőgazdasági gépek után a traktor nyergébe ülőkről még traktoros dalt is komponáltatott a Rákosi féle politika, de akárhogy is volt, hosszú ideig megbecsült szakma volt a miénk. A jelen szakemberei szinte már el sem tudják képzelni, milyen volt a régi, ma már korszerűtlennek számító gépekkel úgy dolgozni, hogy a megművelt föld úgy nézzen ki mint egy biliárdasztal; vagy amikor gyakran a munka megkezdése előtt mondta el az agronómus, hogy a mélyen fekvő, vízzel járt, vagy éppen aszállyal sújtott területen mi az elvárása. Majd amikor kijött, számomra a legnagyobb elismerés az volt, amikor azt mondta: hát’, ezt nem gondoltam volna, köszönöm, ezt megint nagyon jól megcsináltad!” – mondta Vargacz László.

Laci aztán fejből kezdte sorolni a sok-sok nevet, akikkel az elmúlt fél évszázadban együtt dolgozott. Természetesen nem maradt ki Romsics Sándor, Kakas, az Iszkra első elnöke, majd a korán elhunyt Papp Ferenc. Aztán jött Miskei Sándor, utána Tanos Károly, akiről szólva Laci azt mondta :

Karcsi már egy egészen más generációt, tudást és persze stílust képvisel a mezőgazdasági értelmiségiek körében,és nagyon jó, hogy ez így van!” Tanos Károly talán a hallottakra reagálva is mondta:

Laci a legjobb traktorosok egyike, akivel valaha is dolgoztam. Embert próbáló ez a szakma, főleg ennyi éven át a nyeregben ülni, forró nyári napsütésben, porban, esőben, hóban, fagyban. Ezért nem értem, miért nem adnak korkedvezményt ezeknek a munkába erősen megfáradt férfiaknak. Megpróbáltam Laci előnyugdíjazását kérni akár annak az árán is, hogy kifizetjük a hátralévő egy év bérét és járulékait, de azzal utasítottak el, ezt nem teszi lehetővé a jogszabály. Természetesen nagyon örülünk, hogy kollégánk itt van közöttünk és számíthatunk rá, de tervei szerint egy dátum már egészen biztos fontos az életében: 2024. tavasza, amikor is rendes nyugdíjba vonulhat. A következő nagy bulit a tiszteletére tehát márciusban, a 65. születésnapján tartjuk! Ha így lesz, és nyugdíjba vonul, arról már most tudni, hogy hiányozni fog, de addig még sok munkanapot eltöltünk együtt, remélem olyan vidáman, mint a mai nap!"– mondta Tanos Károly, az Iszkra Mezőgazdasági Kft. igazgatója.