Három év után ismét Folklórfesztiválnak adott otthont Kalocsa, amely egy napon testvérvárosunkban, Pakson is vendégeskedett, menettánca régóta nem látott forgatagot varázsolt a város szívébe, programelemei pedig folyamatosan tömeget vonzottak. Ki gondolná, hogy volt csoport, aki az utolsó pillanatban esett be, és a fesztivál egyik legfergetegesebb programja spontán alakult hatalmas bulivá?
Ezekről dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a programfelelős Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója mesélt felkeresésünkre, aki röviden és tömören úgy jellemezte a nemzetközi népünnepélyt, hogy az a szervezők szemüvegén át is határozottan jól sikerült.
Kiemelte, hogy a nyitónapon harmincnégy csoport vonult végig a két és fél órán át tartó menettánccal a főutcán, amelyek előzetes és folyamatos organizációja már magában is embert próbáló feladat volt.
A másnapi Csík Zenekar koncertjére akkora tömeg gyűlt össze az Érsekkerti szabadtéri színpad nézőterén, amekkorát a szűk 900 fős ülőhely-kapacitású létesítmény még nem látott. Amit pedig újdonságként emeltek be a programba, az a határon innen és túlról érkező vendégek főzőnapja volt, amit a legváratlanabb sikerként könyveltek el a szervezők. Az egyes nemzetekre jellemző fogások elkészítése közben ugyanis spontán előkerültek a hangszerek, táncra perdültek és dalra fakadtak az alkalmi szakácsok, igazi, hamisítatlan népi fesztiválhangulatot varázsolva az érsekkerti sétányra.
Visszatérve a nagyszínpadhoz, minden este a napzáró gálaműsorok fellépőit telt ház várta, ami talán jelzi, hogy célba ért a rendezvény. Jó volt a hangulat, és rengeteg fesztiválfotó árasztotta el a közösségi médiafelületeket is, emlékszik vissza örömmel Magóné, hozzátéve, hogy számukra voltak ennél borúsabb pillanatai is a szervezésnek, még a rendezvény előtti utolsó napokban is. Így utólag már persze úgy tűnhet, „sétagalopp” volt ennek a színes, színvonalas, nemzetközi hírű kavalkádnak a lebonyolítása, pedig a január óta tartó egyeztetések során akadtak izzasztó és fejvakarásra okot adó mozzanatok.
– Hiába leveleztünk január óta egy török csapattal, akik nem azok voltak, akik végül eljöttek hozzánk. Az eredetileg meghívottak ugyanis az indulás előtti utolsó pillanatban nem kaptak engedélyt arra, hogy elhagyják az országot. Aztán csodaszámba menően egy szervezőnk talált egy török csoportot, akik Olaszországból jöttek, Skopjéba tartottak és éppen volt három üres napjuk, amit itt tudtak tölteni, ez valóságos csoda – meséli az intézményvezető, rátérve az egyik szerb csapat esetére is, akik szintén csomagoltak, hogy jönnek, aztán azzal a lendülettel mégis otthon maradtak – sajnos.
– Velük ugyancsak január óta egyeztettünk, de a fesztivál előtt egy héttel nagyon megbetegedett az együttes vezetőjének a felesége. Megpróbáltak egy belgrádi csapatot beszervezni maguk helyett. Ők boldogok is voltak, útra készen álltak, de az utolsó pillanatban nem sikerült megállapodni a személyszállítás feltételeiről, így ők is otthon maradtak – meséli Magóné.
– A lényeg viszont, hogy szerencsére a közönség ebből nem érzékelt semmit, talán azon kívül, hogy a májusban előzetesen kiadott programleíráshoz képest voltak kisebb változások – zárta mondandóját az intézményvezető, aki csapatával szusszan egyet, aztán újult erővel folytatják az augusztus eleji, „A muzsika hangja” szabadtéri musical-előadás, majd azt ezt követi Szent István napok szervezési előkészületeit.
A XXI. Duna Menti Folklórfesztiválról megjelent cikkeink és fotóink >>>