A Nemzetiségi hetet nem kímélte az időjárás. 30 fokban, napsütésben zajlottak a programok az egyik nap, a következőn pedig esővel fogadta az ovisokat az időjárás.
A nagyon várt lépegető elmaradt, de a többi programot zavartalanul meg tudták valósítani az óvónők a kicsiknek. Állattartással ismerkedtek, azok szerszámaival, fontosságával. A tehén, ló, disznó és pulyka sokuknak ismerős volt már, de akadt bizony olyan, aki még élőben nem látott tehenet. Már az oda jutás is kalandosra sikerült, hiszen lovaskocsival jutottak el, Fanni és Léna nevű lovak segítségével. A kicsik nagyon élvezték a vidéki idillt, a paták hangját és az út közbeni szívélyes meggykóstolást is.
A házi tejjel és a belőle készülő finomságokkal is megismerkedtek, kóstoló formájában, hogy azután saját sajtot is készíthessenek az óvoda konyháján, amibe bele került a hangjuk, kacagásuk, szívük-lelkükkel egyetemben. Megtapasztalhatták, hogy így még finomabb az elemózsia.
Rétest és csörögefánkot is készítettek saját kezűleg a héten. Bizony már csak nagyanyáink nyújtják a rétest saját kezűleg. Igazán kihalóban van ez is, az instant, bolti tészták gyorsasága miatt. Rajzversenyen mutathatták be, mi maradt meg az izgalmas hétből. Volt még kukoricaválogatás, mint a Hamupipőkében, ügyességi feladatok, kirakók, karámot ragasztottak. Egy kiállítást is megtekinthettek, ahol vasvillától a tejes kancsóig, lovas baktól az elkészült rajzokig megnézhettek az érdeklődők mindent.
Néptánc csoport műsort adott, a nemzetiségi keretet megadva a színes programoknak. Amit az előadók, de a nézők is igen élveztek. Az óvónők sváb dalokkal szórakoztatták a vidám egybegyűlteket.
A rendezvény sorozattal közelebb hozták a különböző kézműves, népi dolgokat, szakmákat, ételeket a gyerekekkel. Ők már biztosan, hogy tudni fogják, hogy a tej nem a dobozban „terem” és a házi, kézzel nyújtott rétes a legfinomabb, a csörögefánk pedig nem csak farsangkor fogyasztható jóízűen.
