Ünnepélyesen felavatták a Felvidéki magyarok emlékszobáját Hajóson

„Mi, akik ide kerültünk, megpróbáltunk beilleszkedni, egymást megismerni. Bizony nem volt könnyű sem a hajósi németeknek, sem nekünk. De végül megpróbáltuk egymást elfogadni, tiszteletben tartani és megbecsülni. Ez hosszú évek után sikerült is; én úgy érzem, türelem és erős akarat kellett hozzá mindkét részről” - idézte Hirthné Umenhoffer Katalin e sorokat Kalász Gyuláné Szabó Emma nénitől, aki 55 évvel a kitelepítés után, az első kalocsai kiállítás alkalmával fogalmazott így. 

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

„Emma néni november 19-én tölti be a 102. életévét. Nemrégiben beszélgettem vele, lényéből sugárzik a megbocsátás, a tisztelet, a szeretet, minden bizonnyal ez éltette és élteti máig” – kezdte ünnepi beszédét ezekkel a szavakkal az egyesület elnöke, majd így folytatta:

Emma néni és valamennyi a Felvidékről magyarországi településekre erőszakkal átköltöztetett magyar élete végéig őrzi, őrizte emlékeit, amelyek sohasem halványultak. Megőrizték ezeket a bútorokat, tárgyakat, ruhaneműket, egyéb kincseket, melyek most itt körülvesznek minket, s amelyek nekik oly sokat jelentettek, egy kis kapaszkodót az édes otthonba. Mi pedig, akik még szintén ezek között a bútorok, tárgyak eszközök nőttünk fel, létrehoztuk ezt az emlékszobát, hogy a következő nemzedékek is megérthessenek, megérezhessenek valamit elődeik múltjából. Ha most minden kiállított tárgy egy-egy a gazdájához fűződő régi történetet mesélne el, bizonyára jókat kacagnánk, csodálkozva hallgatnánk, vagy éppen könnyeinkkel küszködnénk; sőt lehet, keservesen zokognánk. Kérem Önöket, amikor megtekintik majd a kiállítást, erre is gondoljanak!”– zárta köszöntő beszédét Hirthné Umenhoffer Katalin.

Ünnepi köszöntőt mondott még Balogh Gyárfás. Az egyesület tiszteletbeli elnöke megköszönte Estók Mihálynénak és a képviselő-testületnek, hogy a könyvtár épületéből két helyiséget az emlékszoba kialakítására az egyesületnek átadtak és annak működtetési költségét is az önkormányzat biztosítja. Felidézte, hogy 14 évvel ezelőtt, amikor az egyesület alapítása felmerült, az első szóra negyvenen jöttek össze és meg is alapították a kulturális egyesületet. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a Felvidékről erőszakkal áttelepített magyaroknak a még fellelhető tárgyi, szellemi, kulturális értékeit összegyűjtsék és azt a nyilvánosság elé tárják.

Tizennégy év elteltével eljutottak ide, a mai napon jelentős állomásához érkeztünk el ennek a folyamatnak.”– mondta Balogh Gyárfás, hozzátéve, hogy időközben a témában több értékes kiadványt is megjelentettek. 

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

Attól nagyobb fájdalom az ember életében, amikor nem önként, hanem kényszer hatására el kell hagynia a szülői házat, szülőföldjét, aligha van, de legalábbis a legnagyobbak közé tartozik. Az én és sokunknak a szülei, felmenői átélték ezt, ezért mindannyiunknak őrködnünk kell, hogy ezek a fájdalmas események soha többé ne ismétlődhessenek meg! A politika mindkét nép, felvidéki magyar, hajósi sváb homlokára sütötte a kollektív bűnösség billogját, ami meghatározóan közös a múltunkban, összetartó erő napjainkban!”– mondta a tiszteletbeli elnök.

A folytatásban Estók Mihályné polgármester örömét fejezte ki, hogy a Felvidéki emlékszoba létrejött, és mint felidézte, 2010-ben, polgármestersége első évében szorgalmazta, hogy Hajósnak ne csak német, osztrák, olasz, hanem felvidéki testvértelepülése is legyen, hiszen addig hogyan is feledkezhettek meg a Hajóson élő felvidéki magyarokról? Mint mondta, örömmel tölti el, hogy immár felvidéki emlékmű, testvérvárosi kapcsolat erősíti a hajósi magyar felvidékiek identitását. A polgármester azzal zárta beszédét:

Hajós ma már elképzelhetetlen lenne a felvidékiek nélkül. Ugyan a két nép sorsa a történelem viharain át viszontagságosan kezdődött, de amint azt az emlékszoba is bizonyítja, azt immár a harmónia, az egymás iránti tisztelet és megértés uralja.”

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

A bonyhádi kórus dalcsokra után Hanoli Angéla mély átéléssel a Menekülő című verset adta elő.

Az ünnepséget Hirthné Umenhoffer Katalin az emlékszoba kialakításában résztvevők név szerinti felsorolásával, majd egy ugyancsak a 102 éves Emma nénitől átvett versrészlettel zárta:

Ami Isten rendelése
Nyugodj meg abban szótlanul, Anélkül hogy Ő ne akarná,
a földre egy levél se hull.
Nyugodj meg tehát áhitattal
keresd az Ő tekintetét:Hogy meg ne lásd az örök Istent,
a földön nincs oly sötét.

Mielőtt a résztvevők az emlékszobát megtekintették, azt a hajósi református tiszteletes és a hajósi plébános megáldotta, illetve megszentelte. 

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

Az emlékszoba és a vele szemben lévő helyiségben kiállított, tablókba rendezett régi újságcikkek, dokumentumok, fényképek megtekintése után a közönség megkoszorúzta a hajósi felvidéki emlékművet, majd átvonult a művelődési házba, ahol az érdeklődőket a „Te az enyém, én a Tiéd” című nádszegi esküvői szokások kiállítása és a vendég együttesek kulturális műsora várta.