Harta-Miklapusztán a török pusztítás nyomaira bukkantak – A leletanyag a kalocsai múzeumba kerül

A miklapusztai feltárást vezető Lantos Andrea régész, a kalocsai Viski Károly Múzeum főmuzeológusa az MTI-nek számolt be a feltárás részleteiről, az információkat kibővítve a Viski Károly Múzeum közösségi médiás oldalán is közzétették.

Előzmények

A nyilatkozat szerint az elmúlt években a múzeum munkatársai több Kalocsa környéki középkori templomot is kutathattak, így a sármégyi, a máriaházi, valamint a dunapataji református templomot. Korábban Székely György kutatásának köszönhetően a dunapataji Szent Tamás-dombi templom vált ismertté. A feltárások, illetve a Kecskeméti Katona József Múzeum Bács-Kiskun vármegyében végzett egyházi topográfiai kutatásának köszönhetően egyre több információval rendelkeznek a Kalocsai Sárköz egyházi épületeiről.

Harta-Miklapuszta középkori templom

A legutóbbi kutatások során Harta-Mikla középkori templomát tárhatták fel, a lelőhelyet az elmúlt években sikerült beazonosítani. Harta északkeleti, ma Miklapusztának nevezett részét a középkori források Mikla, Mikola néven említik, a nevet valószínűleg templomának védőszentjéről, Szent Miklósról kapta.

Lantos Andrea szerint a település templomát 18. század közepi térképeken is ábrázolták. A Duna-mappáción „Templom omladék” felirat, újkori térképeken pedig „Harangláb” dűlőnév utal a falu helyére. A szakértő arról is beszélt, hogy a templom és az épületet szegélyező mintegy két méter mély árok pontos helye jól meghatározható a nemrégiben készített légi fotók alapján, amelyek szerint több építési periódusú templommal kellett számolni. A felszínen törmelék és embercsontok mutatták meg a templom egykori helyét, amelyet a földművelés évről évre pusztít, hiszen az egykori faluhely ma már mezőgazdasági terület.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A feltárás során előkerült az Árpád-kori félköríves szentélyzáródású templom, amelyet a 15. században megerősítettek. A templomot keleti irányban kibővítették, régi szentélyét elbontották és egy szögletes szentélyzáródást alakítottak ki. Déli oldalához egy sekrestyét építettek és az épületet külső pillérekkel erősítették meg. Valószínűsíthető, hogy egy kis tornya is volt a templomnak, amelynek feltárása során bronz harangtöredékek is előkerültek.

A miklapusztai templom mészkőből, téglából épült, a tetőzete cserép volt, de az építőanyagait elhordták a későbbi idők során odatelepülők. Festett vakolatdarabok, egy keresztelőmedence két töredéke, valamint faragott kövek is előkerültek. A középkori kegyhely teljes hossza 15, szélessége 7 méter lehetett.

A templomon belül több helyen égésnyomot találtak, az összeolvadt bronztárgyak mellett előkerült egy elszenesedett végű gerenda, ami beszakadhatott egy pusztító tűzben. Egy fából készült tartóoszlop maradványait is megtalálták, ami szintén igen jelentős leletnek számít. A kegyhely az írott forrásokból kiindulva feltehetően az 1529-es török hadjárat során pusztulhatott el. Az 1500-as évek közepén készült összeírásokban már lakatlan pusztaként említik a területet.

Lantos Andrea elmondta, hogy tavasszal fémkeresős bejárást tartottak az egykori falu területén és már akkor előkerült kéttucatnyi pénzérme, továbbá használati tárgyak, fegyverek, így a török időkből egy csontmarkolatú faragott kés, egy buzogány töredéke, illetve igen ritka, középkori üvegmaradványok. A templomon belüli feltárás során szinte minden korszakból találtak pénzérméket egészen a 14-15. századig. Az épületbelsőben 24 sírt tártak fel, amelyek a település előkelő rétegeinek sírhelyei lehetnek, hiszen a templomon belül temetkezni kiváltságnak számított.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A középkori sírokból ékszerek és viseleti tárgyak kerültek elő: egyebek mellett egy szépen mintázott ezüst pecsétgyűrű, díszes ruhakapcsok, övcsatok. Néhány sírban textil-, illetve koporsómaradványokat is találtak. A most feltárt templommaradványt az ásatást követően visszatemették, a leletanyag a kalocsai múzeumba kerül.

Közösség összefogás segítette a feltárást

Lantos Andrea a közösségi médiás bejegyzését azzal zárja: „A feltárás nem valósulhatott volna meg közösségi összefogás nélkül. A kalocsai múzeum munkatársai (Lantos Andrea, Farkas Ferenc, Péteri Dénes, Arnold András, Harmath Hajnalka) mellett bekapcsolódtak a munkálatokba bajai Türr István Múzeum munkatársai (Horváth Szilvia, Sultis László, Székely Csaba) és az SZTE régészhallgatói is (Pikó Bettina, Göblyös Szimonetta, Szilágyi Gábor, Mucsi Sándor). Két-két apostagi (Csáky István, Horog Judit), illetve hartai önkéntes is (Tóth Judit, Recska Endre) segítette munkájával a feltárást.
Fontos szerepük volt közösségi fémkeresősöknek (Rideg Gábor, Petrecz Márk, Madácsi Dénes, Kulimák Norbert, Nyúl Norbert, Severacz László), a geodéziai adatokat pedig Körmendy László és Buczkó Gábor dolgozzák fel. A feltárás térinformatikai részét Pánya István, a kecskeméti múzeum munkatársa végzi. A Dunatáj Közalapítvány a földmunkákban segített, akárcsak az Állampusztai Mezőgazdasági Kft. Harta község önkormányzata pedig szállást biztosította a szegedi régészhallgatóknak.

Az ásatás területét szeptember19-én visszatemettük. Szeptember 18-án a helyi plébános megáldotta a helyet és az összegyűjtött szórvány embercsontokat, melyeket a templombelsőben helyeztünk újra örök nyugalomra.

Forrás:
A beszámolót készítette: Lantos Andrea régész főmúzeológus Viski Károly Múzeum Kalocsa
Az ásatás fényképeket készítette: Péteri Dénes Viski Károly Múzeum Kalocsa; Az áldás és a betemetés fényképeket készítette: Harmath Hajnalka, Farkas Ferenc Viski Károly Múzeum Kalocsa.