Az 51-es főút Bátyától a fajszi beágazásig tartó szakaszán olyan erősen nyomvályús, hosszirányú repedésekkel, lyukakkal tűzdelt az aszfalt, hogy egyes részeken, különösen sávváltáskor önálló életet él a jármű. Egyszerűbben: nem arra megy, amerre kormányozzák, az útborda még alacsony sebességnél is hol erre, hol arra dobja.
Sebességkorlátozás annak ellenére nincs, hogy nemrégiben halálos baleset történt, legalább az ráirányíthatta volna a figyelmet a tarthatatlan állapotokra.
Amikor az elmúlt hetek csapadékos időjárása miatt,
a nagy szintkülönbségek között kilométereken át felgyülemlett a víz, az arra közlekedők nem is aszfalton, inkább összefüggő vízfelületen jártak.
Különösen éjszaka érezhette úgy az ember, hogy nem kocsit, inkább olyan vízi járművet, kétéltűt vezet, amelyiknek itt-ott leér az alja.
Aki ilyenkor nem tudja a két nyomvályú gerincén tartani a kocsit, annak még kis sebességnél is nagy meglepetésben lehet része. A mély lyukakat a víz kitölti, ember legyen a talpán, aki az összefüggő vízfelület alatt megbúvó veszélyt megsejti. Mire észrevenné, hatalmasat üt a kerék, rázkódik, sír a karosszéria, a vezető meg gondolkozhat azon, a legközelebbinél jobbról, vagy balról kezdje a szlalomozást.
Az egészben az a legröhejesebb, amikor a sárga színű, ÚTELLENŐRZÉS feliratú kisbusz komótosan előttünk halad és az őrei kerülhetik a kátyúkat. Ők sem érezhetnek és láthatnak mást. Ha így van, legalább az idegenek, először arra járók miatt egy sebességkorlátozó, veszélyes útpadka jelző tábla kihelyezése, különösen így tél előtt eszükbe juthatna, ha már megkéstek a javítással.
Aki azt hinné, hogy ez a kis írás és a fotók az 1970-80-as évek tudósításai közül, kizárólag retro érzések ébresztése miatt került fel 2015. október 26-án a portálra, az téved! Autózzon csak az 51-esen, garantáltan visszazökken a valóságba!