Ha a magyarországi szórakoztatóipar, vagy csak az önfeledt szórakozás kerül szóba, szinte korosztálytól függetlenül a „boldog 20-as évek”-re gondolunk. Arra a világra, amit Krúdy Gyula írói munkássága nyomán és a legjobb magyar filmek közé beválasztott Szinbád című alkotás, és persze déd- és nagyapáink, nagyanyáink elbeszélései révén minderről tudhatunk. A téma iránt érdeklődőknek különösen, de azoknak is érdemes ellátogatni a főváros 3. kerületében lévő Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba (MKVM), akik „Az ismeretlen görl” című kiállítás révén szeretnék megismerni: hogyan mulattak, huncutkodtak hajdanán a pesti éjszakában. A megszépítő emlékezés képsorai között még a híres, 90 éves korában Badenben elhunyt revüszínészt, Röck Marikát ábrázolóval is találkozhatunk, aki a Kalocsán élő nagybátyját élete végéig pénzadományokkal támogatta.
Ugyan a tágas múzeumban viszonylag kis helyet biztosítottak a magángyűjteményekből is színesített tárlatnak, de az ennek ellenére nem nélkülözi az egykori bárt, a szeparét, és természetesen a görl nyilvános fellépésének legfőbb kellékét, a lépcsősort. Ezen lépkedve a táncos lánynak öltözettől függően hol a hosszú lába, hol kivillanó bokája érvényesülhetett, vonzotta a férfiak tekintetét.
A tárlat alaphangulatát csak fokozza a korabeli zene és azok a megfakult filmrészletek, filmkockák, amelyeken az akkori fogalmak szerint kecses, de minden kétséget kizáróan gyönyörű nők a máig érvényes koreográfia szerint énekelnek, táncolnak, kacérkodnak az úri közönséggel.
A húszas–harmincas évek mulatóit és lokáljait bemutató kiállítás olyan plakátritkaságokban is bővelkedik, amelyek nemcsak papírra nyomtatott relikviái a korszaknak, hanem máig példaként szolgálnak a ma dizájnereinek: na, kedveskéim, figyeljetek, ezt egykor, a hőskorszakban így csinálták a nagyok!
A látogatót természetesen jól megszerkesztett tablók is segítik a tájékozódásban. A számomra kicsit túlírt szöveg minden olyan fontos információt tartalmaz, ami szükséges a közel száz éve virágkorát élő műfaj és a görl, nem utolsó sorban az egykori szórakoztatóipar kultúrtörténeti jelentőségének megítéléséhez.
Amikor mostanában azt halljuk, mennyire megnövekedett a főváros idegenforgalma, talán nem árt, ha tudjuk: a magyar, a pesti mulatók színvonala akkoriban a hazai és külföldi látogatók tömegét vonzotta, nevüket egy lapon említették New York, Párizs vagy London szórakozóhelyeivel. Amikor az Arizona vagy a Moulin Rouge nevek ismerősen csendülnek számunkra, ne feledjük: ezek voltak azok az élvonalbeli pesti lokálok, amelyek legendás korszakká varázsolták a főváros egykor is pezsgő életét.
Az élvezetes kiállítás végére érve azt is megtudjuk: Molnár Dániel színháztörténész több közgyűjtemény és magángyűjtemények eddig ritkán, vagy egyáltalán nem látott és ismert kincseiből állította össze a tárlatot.