Február 18-án, kora este szép számú szurkoló várta a Városi Sportcsarnok lelátóján az arénába bevonuló két old boys együttest, az MTK és a Kalocsa hajdani focistáit. A 2 x 20 perces örömfoci immár a negyedik a hasonló rendezvények sorában, amelyet a Kalocsai Futball Club vezetése álmodott meg még valahol 2014 februárjában, amikor a Videoton egykori legendáit láthattuk az akkor felújított csarnok küzdőterén.
Nos, azóta már vendégeskedett nálunk a hajdani délmagyar élcsapat Szeged társulata, valamint tavaly a PMFC aranylábú fiai is.
Az idei nosztalgiamérkőzés díszvendége az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre), az egyik legkorábban alapított magyar klub az 1888-as megalakulásával, amely a bajnoki és kupaaranyérmek számát tekintve az FTC után a második legeredményesebb résztvevője a 115 év óta működő Magyar Labdarúgó-bajnokságnak.
Kalocsára a jelenleg is az I. osztályú öregfiúk nagypályás bajnokságban szereplő gárdájukból jöttek el egy csapatra valóan, soraikban egykori magyar bajnokokkal, kupagyőztesekkel.
Huszárik László, Komódi László, Strasser László, Babos Ádám, Kenesei Zoltán, Füzesi Zsolt, Lázár Mátyás, Cservenkai Donát, Havasi Tibor neve egyaránt jól cseng az egykori NBI-es focit ismerők körében, akik kalocsai fellépésükön is megvillantottak néhány trükköt régi repertoárjukból.
Velük szemben a hazai térfélen csatasorba állt Gojtán István, Igaz András, Király Róbert, Balogh „Pityuka”, Bajomi Csaba, dr. Bóta Zoltán, Farkas Sándor, Farkas „Cola” Zoltán, Illés Attila, dr. Kováts „Gebe” Gábor, Márton Zsolt, Pécsi Laci (Hani), Szabó József (Dodi), Tomka János, Vén Csaba, hogy ők pedig megidézzék a régi idők kalocsai fociját.
A két félidő során aztán kilenc alkalommal is hálóba került a pettyes
a publikum nagy tetszésnyilvánítása mellett, amelyekből ötöt a vendégek, míg négyet a hazaiak jegyezhettek, ám az eredmény ezúttal csak sokadlagos volt a sportbarátság ápolása mellett.
A játék során a labda még mindig jól láthatóan engedelmeskedett a mérkőző feleknek – ravasz lövések, pazar gólok, megkomponált háromszögelések és a tudatos összjáték egyaránt jelezte, hogy a résztvevők egykoron szakmájuk mesterei voltak.
Aztán szintén a hagyományok jegyében, a harmadik félidőt már terített asztalok mellett folytatták, ahol együtt adomáztak a régmúlt focijáról, miközben gyakori koccintásokkal erősítették meg a frissen köttetett barátságokat és a foci semmihez sem fogható varázslatát.