Igaz, az ősszel öt góllal vertük a MAFC csapatát a fővárosban is (33-28), ám a tradicionális egyetemi együttestől tudni kell, hogy egy évvel korábban nyerte a megyebajnokságot. Az akkori sikerükkel október végén ugyan már elkerültünk az utolsó helyezett „szégyen padjáról” egy akkori nyertes szombati kézilabda matiné után, ám azóta sajnos ismét visszakerültünk oda.
Örökérvényű igazság egy sportjegyzet írójától, hogy a győzelmet sohasem kell magyarázni, ám ezúttal mégis megteszem. Hol vannak már azok az összecsapások, amikor a fiúk játékukkal egyenesen tűzbe hozták a lelátó nézőseregét? Igaz, ezúttal is hiányoztak csapatunk ászai – Katona Bence, Csuba Koppány, Dainese Nikola-, ám a sporik a MAFC elleni október végi összecsapáson csapatunk egyik legjobbját, Vancsicsot is „kipirosozták” az első negyedóra végére, sőt, bő tíz perccel a vége előtt, védelmünk egyik bástyáját, Schaffer Ricsit is előbb küldték zuhanyozni az „igazlátók”. Mindez együttesen annyira felbosszantotta a többieket, hogy akkor Vidók hetet vágott, amelyet Schmidt Raul megtoldott még a maga nyolc góljával, míg Bock Milán újabb hét találata ráadás volt mindezekre. Közben, a szövetség nagyhatalmú iránytói még egy büntetőponttal is sújtották csapatunkat, az ifik létszámhiányos kiállása miatt, sőt azóta mégeggyel. Nos, ez volt két győztes meccsünk egyikének rövid története, a másik siker az Érd elleni hazai győzelmünk volt.
Ennyit a korábbi találkozóink felidézéséről, és most jöjjön a „győzelmet soha nem kell magyarázni”, a MAFC elleni kalocsai meccs tükrében.
A tisztelt nagyérdemű, rengeteg techcnikai hibát láthatott elsősorban a vendég fővárosiak részéről, de a mieink soraiból is. Az ellenfél beállója többször nem tudta összeszedni a bejátszott labdákat, miközben a falra is kiengedtek pattanni legalább három labdát.
Ekkor a kapusok sem fogtak valami jól – minden amit kapura lőttek, az mindkét oldalon bement-, közben az ellenfélről csupán annyit, hogy érződött játékukon, hogy közvetlenül a megyebajnokság megnyerésével jutottak az NB II-be. A mostani Bács megyei final fourba, lehet, hogy nem kerülnének be? Talán együttesen annyit az első játékrészről, hogy egy jó megyei meccset láthatott a tisztelt nagyérdemű.
A második félidőt emberelőnyben kezdte csapatunk és akkor az is szembetűnő volt, hogy mintha a vendégek csak „egy” játékot tudnának játszani, csupán ennyi a repertoárjuk…
Igaz, a MAFC őszinte lelkesedése már-már megmosolyogtató volt, ahogy örültek góljaiknak, ám ha az edzőjük előbb kapcsol és Bock Milánt hamarabb fogják ki a játékból, akkor nem ez a végeredmény lenne.
Szerencsére mindez nem történt meg, így, ha az utolsó másodpercben is, de Vancsics remek felugrásos lövésével megszereztük a pontokat, amely lehet, hogy majd a végső NB II-es tagságunkat is jelentheti.
Kalocsai KC – MAFC 28-27
210 néző, vezette: Kovancsik Gábor, Polgár Csaba
Kalocsa: Jagicza M. – Vidók P.2, Vancsics J.10, Schaffer R.3, Schmidt R.3, Bock M.10, Rumi Á.
Csere: Katona O., Markó T., Princzes D. (k.), Balla G., Varga E.
Edző: Szvétek Balázs
Az eredmény alakulása: 8.p.: 3-3, 19.p.: 6-7, 26.p.: 10-10, 37.p.: 15-16, 48.p.: 23-21, 55.p.: 27-24.
Hétméteresek: 3/2, illetve 1/1. Kiállítások: 4, illetve 2 perc.