Pedig május 4-én, szombaton este úgy indult férfi kéziseink találkozója, hogy remek kezdés után sima győzelmet aratnak pécsi vetélytársuk ellen, ám a második játékrész látványos összeomlását értetlenül fogadta a kalocsai csarnok publikuma. Így, mondhatnánk azt is ironikusan, hogy végjátékból vígjáték lett a 60 perc során, de hogy egy már megnyert meccset – nyolc gólt volt az előnyünk – hogy tudtunk kétgólos vereségre váltani, az maga a klub eddigi történetének legnagyobb rejtélye.
Csapatunk remekül kezdett a mérkőzés során, hiszen már 5-1-re vezettünk a 6. percben a számunkra a kiesés elkerüléséért vívott sorsdöntő találkozón. Ezúttal nem akartam semmit a véletlenre bízni a Szvétek tanítványok, sőt a félidőre már egyenesen hétgólos előnyhöz jutottunk (17-10). Ekkor, minden gond nélkül működött a csapatgépezet, sőt a második játékrész elején az előnyünket megtoldottuk még egy góllal (18-10).
A fordulás után azonban varázsütésre megváltozott minden. A mieink kezdték a párharcaikat elveszíteni, majd egyre inkább jött a „fizikális pánik”, majd szép lassan kopni kezdett a már megszerzett előnyünk is. A második játékrész elején – 20-15, majd a közepén már 25-22 lett a meccs állása, sőt hat perccel a vége előtt utolértek bennünket (31-31). Sőt, alig másodpercekre rá már a vezetést is átvették (32-35). Ki gondolta volna a látványos kezdésünk után, hogy a Pécs nyolcgólos előnyünk birtokában még visszajön a meccsbe? Talán ilyenre még nem is volt példa NB II-es felnőtt csapatunk története során. Talán túlzás, de legközelebb már csapatunk jövője lesz a tét.
Kalocsai KC – Pécsi VSE 35-37 (17-10)
vezette: Paska Dániel, Vastag Sámuel
Kalocsa: Jagicza M. – Vidók P. 4, Vancsics J. 8, Schaffer R. 5, Schmidt R. 1, Bock M. 4, Rumi Á. 7.
Csere: Dainese N. 5, Katona O. 1, Varga E., Markó T., Princzes D. (k.)
Az eredmény alakulása: 6.p.: 5-1, 13.p.: 10-3, 27.p.: 17-9, 35.p.: 20-15, 44.p.: 25-22, 53.p.: 31-30, 57.p.: 32-35
Hétméteresek: 4/4, illetve 5/3. Kiállítások: 4, illetve 8 perc.