Százkét éve csapott le Kalocsára a kommunista terror – A Lenin-fiúk vérengzésének áldozataira emlékeztek a rémtettek helyszínén

E sorok írója egy bő hét híján éppen ötven évvel a szörnyű kegyetlenkedés után látta meg a napvilágot – történelmi távlat, mondhatnánk –, mégis ma sem, újabb több mint félszáz év elteltével sem tud az áldozatok helyett megbocsátani, sem indulatok nélkül gondolni a kommunista terror embertelenségére, amelynek egyszerű kétkezi munkások, tanítók, városi polgárok és földművesek, családapák és ifjak, sőt gyermekek estek áldozatul 1919. forró júniusában városunkban, ahogyan országszerte is.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

Az ő emlékükre tartott megemlékezést Kalocsa Város Önkormányzata péntek délután négy órakor, amelyen a Himnusz hangjai után Lakatosné Jambrik Ibolya szavalta el Radnóti Miklós „Sem emlék sem varázslat” című versét, majd Juhász Gábor, a kalocsai gyermekotthon intézményvezetője mondott megemlékező beszédet.

• Bernáth Ferenc napszámos, élt 32 évet
• Berta Antal béres, élt 44 évet
• Berta Somogyi János napszámos, élt 44 évet
• Császár István szolgabíró, élt 32 évet
• Csiszár Jenő tanító, élt 20 évet
• Gallina Zoltán érseki uradalmi intéző, élt 43 évet
• Horváth Gyula zenész, élt 32 évet
• Horváth Lajos joghallgató, élt 21 évet
• Kálmán József fakereskedő, élt 40 évet.
• Kovács Gergely napszámos, élt 50 évet
• Kővágó Sándor gépész, élt 27 évet
• Lesnik István borbély, élt 26 évet
• Mészáros Ignác tanítóképzői tanár, élt 30 évet
• Musza József cipész, élt 43 évet
• Ribáry József földműves, élt 45 évet
• Rigó Ferenc napszámos, élt 17 évet
• Romsics János földműves, élt 40 évet
• Szabadi István napszámos, élt 37 évet
• Varajti József földműves, élt 17 évet
• Vargacz Gergely halomi földbirtokos, élt 42 évet

– sorolta föl felütésként az áldozatok neveit a megemlékezés szónoka.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

1919. június 24-én Kalocsát is utolérte az egész országon végigsöprő kommunista mozgalom politikai indíttatású erőszakhulláma: százkét évvel ezelőtt Szamuely Lenin-fiúi kegyetlenül felakasztották és főbe lőtték azokat, akikről úgy vélték az új rend, a Tanácsköztársaság ellenségei.” „MAGYARORSZÁGON KÖZEL HATSZÁZAN ADTÁK VÉRÜKET A ’PROLETÁR ÖKÖLÉRT’ ”

– kezdte beszédét a szónok, majd Szamuely Tibor győri beszédéből vett idézettel folytatta.

SOKSZOR IDÉZTÉK MÁR A BOLSEVIK EMBERTELENSÉGNEK E BIZONYÍTÉKAIT, DE NEM LEHET ELÉGSZER EMLÉKEZTETNI AZ UTÓKORT RÁ, KÜLÖNÖSEN MOST, AMIKOR A BALOLDAL ÚJRA, BEVALLOTTAN A JOGÁLLAMISÁG „ZÁRÓJELBE TÉTELÉRE” KÉSZÜL:

„A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyeneknek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát….”

ÉS NAGY LENDÜLETTEL LÁTTAK HOZZÁ, DE MÉG CSAK NEM IS A BURZSOÁZIÁT, HANEM EGYSZERŰ KÉTKEZI MUNKÁSOK TÖMEGÉT, A NÉP FIAIT ÖLTÉK HALOMRA.

Aztán robogott a vonat a Lenin Fiúkkal, akik nemcsak kivégzéseikről, de kegyetlenkedéseikről is hírhedtek voltak.” Akár róluk is szólhattak volna Radnóti Miklós költőnk sorai – mondta Juhász Gábor, mielőtt a Töredék című versből idézett:

„…az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.”

Aki szembekerült a kegyetlenkedő gyilkosokkal az egy idő után nem az életéért, hanem a megváltó halálért könyörgött, mely számára a megnyugvást, a fájdalmak végét jelentette. Mindez az életben maradt szeretteiknek az édesapa, testvér, gyermek halálának fagyos, könyörtelen fuvallatával átitatott levegőjét hagyta, mely minden egyes lélegzetvételnél átjárta a fájó szíveket. Itt keringett a berkenyefák ágai között, a levelek játékában, az ágak ropogásában, beleégett az éveket jelző gyűrűk mélyébe.” A szónok fölidézte, hogy Dunapatajon tört ki a kommunista tanácskormány ellen a később a Duna mellékén végigsöprő lázadás.

A véres bosszú nem maradt el sehol. A megtorlás fájdalma a mai napig ott él a szívekben, a keserű könnyekben, amiket akkor is hullattak az árván maradt gyermekek, a megözvegyült asszonyok, a fiaikat elvesztő édesanyák, amikor négy évtizeden keresztül hivatalosan a gyilkosokat kellett ünnepelni." Az utókornak már megadatik, hogy emelt fővel, egyenes derékkal és nyílt tekintettel, vértanúként emlékezzünk ezekre az emberekre – mondta Juhász Gábor, rámutatva: ők az utolsó pillanatig hűek voltak, gyakorolták az őseiktől örökségül kapott a hitet, s azt gyermekeiknek is tovább akarták adni, és tovább is adták.

A tisztára mosdatott gyilkos kezek csak ideig-óráig maradnak tiszták. Az idő kereke forog, a történelem halad. (…) A félelem csak ideig-óráig visszatartó erő. Minden egyes félelemben töltött percben ott lappang a tenni akarás, a változtatás vágya.”
– mondta Juhász Gábor, aki emlékező beszédét a Szózat szavait idézve zárta, vértanúink emlékére Isten áldását kérve.

A továbbiakban dr. Filvig Géza polgármester Simon Zoltán alpolgármester, valamint a megemlékezés szónoka, Juhász Gábor koszorút helyezett el az áldozatoknak emléket állító fekete gránit emléktáblánál.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

Az idei az első év, amikor már nem állnak a megemlékezés helyszínén a súlyos terhet viselő, kivégző eszközzé alacsonyított ostorfák, amelyek tanúi voltak a borzalmaknak. Tavaly még a helyi hagyományok szerint azok a fák derekára kötözték föl a megemlékezők a fehér szegfűiket.
Most a város számos civil és társadalmi szervezete, valamint az egybegyűlt emlékezők az emléktábla előtt álló vázában elhelyezett virágokkal tisztelegtek és hajtottak főt az áldozatok előtt.

A megemlékezés nemzeti hagyományaink szerint a Szózat közös eléneklésével zárult.