Szegény vízi emlősöket komolyan próbára tette a sohasem látott mélységekbe ereszkedett vízszint miatt kiszáradó élettér, és teszi még mindig, hiszen a hétvégi hirtelen, látványos emelkedés után kis mértékben újra apad a Duna.
Pedig mostanára már egyik-másik halastavukban alig maradt víz, abban is szinte már csak dögök úszkálnak – ennek megfelelően förtelmes büdös is –, egyszóval, már nem soká tudnának életben maradni vele.
Azonban a hódvárból a halastavacskához vezető ösvényen látható lábnyomok még teljesen frissek voltak, ami reményt kelt, hogy ezt a pár napot már csak kihúzzák majd valahogy!
Ám rövid internetes kutakodás után, a lábnyomok összehasonlítgatásával világossá vált, hogy ebből a hódvárból nem hódok járnak ki halászni, hanem vidrák.
Visszatérve a hódokra: itteni fölbukkanásuk azért is érdekes, mert az interneten elérhető források szerint a faj hazánkból már majd’ kétszáz éve kihalt, az újratelepítési programok pedig innen messze zajlottak az utóbbi évtizedekben – eszerint nem várt sikerrel.
Talán az Ipolyon zajlott telepítés szaporulata vándorolt le idáig.
De arról, hogy itt élnek, Kalocsától pár kilométerre a Duna-mentén, kétséget sem hagyhat jellegzetes rágásnyomuk, amelyet természetjáró olvasónk kapott lencsevégre:
MEGJEGYEZZÜK, HOGY MINDKÉT ÁLLATFAJ VESZÉLYEZTETETT ÉS VÉDETT HAZÁNKBAN, EZÉRT KÉRETIK ŐKET NEM BOLYGATNI!