Szupercella akkor alakul ki, amikor egy zivatarfelhő több légköri tényező okán úgynevezett forgó feláramlással rendelkezik. A forgás oka leginkább a szélnyírás (a szél erejének- és irányának a magassággal történő változása).
A szupercellák alapvető jellegzetességét, a forgó feláramlást szakmai nyelven mezociklonnak nevezik.
Egy szupercella "motorjaként" is felfogható úgynevezett mély mezociklon egyben a tornádók okozója is (bár tornádók sem csak szupercellákban jönnek létre, ezeket nem-mezociklonális tornádónak nevezik.) Tulajdonképpen egy "kis ciklonként" is felfoghatjuk őket, aminek van meleg-, és hidegfrontja, majd az okklúzió is megjelenik.
Amikor egy forró, meleg periódust egy markáns hidegfront szakít meg, akkor ezek a kis ciklonok zivatarláncokba rendeződhetnek. A zivatarláncok szabályosan rendezett viharfelhők, amik több kilométer hosszúságúak is lehetnek. Az ilyen láncokban kialakulhatnak fejlett zivatarfelhők is, amelyeket szupercellának nevezünk.
A szupercella hevesebb, mint egy átlagos cella vagy zivatarfelhő, mert a szupercellából akár 2 cmes vagy nagyobb jég is hullhat, akár 100 km/h széllökés is lehetséges, és a villámok száma percenként meghaladhatja a 80 000 kisülést. Az ilyen szupercellák kipattanásakor abban a régióban, amiben kipattant, előfordulhat a piros riasztás is, amely igen erős vihart jelent.
Szóval a jelenség komoly, ugyanakkor nem mindennapos. Épp ezért izgalmas Török Tibor napokban készült fotója.
Forrás: Török Töce fotográfia és Wikipédia