A magyartarka szarvasmarha nemzeti kincs, veszélyeztetett fajta – hangzott el az egyik fontos megállapítás a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete, az Agrofeed és a Kal-System cégek közös rendezvényén, amelyet október 5-én délelőtt az öregcsertői művelődési házban, majd délután a Tamás család Hérkány Farm tehenészetén rendeztek meg az ország minden tájáról érkező mintegy 100 tenyésztő és gazda részvételével. Mint kiderült, a szakmai tanácskozás helyszínének azért választották Öregcsertőt, mert itt valósult meg a Tamás Ferenc magántenyésztő, a Hérkány Kft. tulajdonos ügyvezetője által a közelmúltban 106,5 millió forint uniós támogatásból és saját forrásból kialakított korszerű tehenészet. Ezzel a Hérkány Farm a magyartarka szarvasmarha tenyésztés egyik legkiválóbb, a legmodernebb technológiával felszerelt gazdaság lett az országban. Hogy az öregcsertői cégnek nagy presztízse van a szakmában, az abban is megnyilvánult, hogy még a nyugati és keleti határszélről, sőt, Vajdaságból is érkeztek tenyésztők a jó gyakorlat megismerésére, elsajátítására.
A tanácskozás résztvevőit Kis-Vén László, Öregcsertő polgármestere, majd Rácz Károly, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete elnöke köszöntötte. Az elnök rámutatott, a szakosodás miatt eddig külön tartottak szakmai napot a kettőshasznú marha, és külön a húsmarha tartóknak, de örül annak, hogy most mind a két ágazat képviselői jelen vannak.
Az egyesületnek országosan több mint 200 tagja van, és ebből 100 itt van, ami azt bizonyítja, hogy ez egy jó, összetartó közösség."– mondta az egyesület vezetője.
A folytatásból aztán kiderült: sajnos a tenyésztőkre nem jó idők járnak, egyre több problémával kell megküzdeniük, amihez az elnök szerint hozzájön, hogy a magas inflációt az élelmiszerár-emelés nyakába varrják, merthogy a fogyasztói kosárban az élelmiszer jelentős helyet foglal el.
„Ám ha azt nézzük, hogy a szomszédos országokhoz képest Magyarországon a legalacsonyabb a tej átvételi ára, és közben a költségek, köztük az energiahordozókra fordított összegek is jelentősen emelkedtek, a gépekhez minden alkatrészt külföldről hozunk be, elég magas euró áron, akkor máris árnyaltabb a kép” – szögezte le az elnök, hozzátéve:
Ezzel kell szembenéznünk! A szakmai napok éppen arra szolgálnak, hogy olyan jó megoldásokat, jó gondolatokat, ötleteket tegyünk magunkévá, amiket a saját tevékenységünk során is kamatoztatni tudunk, hogy ez által legalább annyi maradjon a gazda zsebében, mint amennyi egy alkalmazottjának a munkabére. Azt kívánom a mai napra, hogy mindenki szerezzen értékes információkat, érezzék jól magukat, kössünk olyan barátságokat, amelyekkel a kis magyartarka közösségünk tovább tud erősödni!"– mondta az elnök.
Rácz Károly bejelentette: megalakult a Magyartarka Tenyésztők Senior Klubja, hogy azoknak az idősebb szakembereknek, akik esetleg már nem dolgoznak, mert nyugdíjba mentek, vagy a gazdaságot a fiatalabb családtagoknak adták át, legyen egy körük, ahol a sok évtized alatt megszerzett tudást, tapasztalatot átadják, és annak keretében ápolni tudják a szakmai és emberi kapcsolatokat.
A Tamás család Harkány Farm tehenészete
Tamás Ferenc, a vendéglátó családi vállalkozás tulajdonos ügyvezetője elmondta: örül annak, hogy a magyartarka szív ennyi résztvevőt összehozott. A tanácskozás időpontját azzal magyarázta: olyan időszakot kerestek, amikor a gazdák már kevésbé elfoglaltak és még az időjárás is alkalmas a gazdaság bejárására.
Tamás Ferenc a továbbiakban felidézte, miként kezdett el a család szarvasmarhát tenyészteni, amit egy nagy probléma váltott ki: a rendszerváltáskor a szüleinek mind a fő-, mind a mellékállása megszűnt, és mivel a falu mezőgazdasági jellegű, ebben és a szarvasmarha-tenyésztésben kezdtek el gondolkodni.
Addigra már fél Európát bejártam, és arra a megállapításra jutottam: mindenhol jó, de a legjobb otthon. Itthon kell valami olyat alkotni, amiből a család megél. A dolog pikantériája, hogy ugyan a család mindenféle állatot tartott, csak éppen szarvasmarhát nem. Innentől kezdődött először a szarvasmarha-tartás, majd csak később a tenyésztés, mert utóbbihoz az akkori körülmények között a szaktudás bizony hiányzott. Eleinte magyartarka és Holstein-fríz fajtákat tartottunk, így egyiknek és a másiknak az előnyét és hátrányát számokkal is mérni tudtuk.”- mondta az ügyvezető.
A családi vállalkozásról szóló előadásban az is elhangzott: „A Tamás família tartási technológiája annyiban tér el a nagy hazai átlagtól, hogy Magyarországon túl kevesen tartanak legelő - tejelő szarvasmarhát. A mi tejelő szarvasmarháink egy része legelős, mert a Holstein –fríz kevésbé bírja a legelős állattartást, a magyartarka viszont ehhez nagyon jól alkalmazkodott. Ezt kihasználva az állomány mintegy 40 százaléka magyartarka, a fennmaradó rész Holstein-fríz. Nem vagyunk csúcs tejtermelők, viszont minimális költséggel próbálunk működni” – mondta Tamás Ferenc.
Mint elhangzott:
„Közel 500 hektáron folytatunk gazdálkodást és 400 szarvasmarha van a tulajdonunkban."
A szarvasmarhák takarmányozása úgy alakul, mivel a terület egy része legelő, hogy 160-180 szarvasmarhát 180 napig kint tartanak a legelőn.
Ha valaki utána számol, hogy ennek ezen idő alatt mi a tömegtakarmány igénye, amit nem kell megvásárolni, nem kell elvinni az istállóba és nem rakódik rá egyéb költség, akkor igen nagy volumennel találkozik. Nem a csúcstermelésre törekszünk, hanem a költségeket próbáljuk minimálisra kihozni. A tejtermelésünk annak ellenére folyamatosan nő, hogy közben több tejipari vállalat csődbe ment, amit hál’ Istennek kikerültünk, ugyanakkor volt egy gazdasági nyomás rajtunk: ugyan mi lesz, a napi 100-500 liter tejből meg tudunk élni?” – tette föl a kérdést Tamás Ferenc, amire aztán a választ maga adta meg.
Valahogy túléltük, és most olyan dolgokat próbálunk csinálni, amit majd önök közül bizonyosan többen - látva az itteni eredményeket - meggondolnak, megfontolnak. Később eljutottunk oda, hogy már 2000 liter tejet fejtünk, de még nem volt fejőházunk, és ekkor kellett eldöntenünk: vagy befejezzük, vagy tovább megyünk. Tovább mentünk, mert hogy feladjunk valamit, az nem a mi jussunk!"– zárta mondanivalójának ezt a blokkját az előadó.
Zöldmezős beruházásként új telep épült
„Elkezdtünk teljesen új telepet építeni, zöldmezős beruházásban. Sikerült ráakadni egy olyan profi pályázatíró családra, akik onnantól kezdve „szállították ”nekünk a sikeres pályázatokat. Eleinte kicsit fordítva ültünk a lovon, mert először kellett trágyatárolót építeni, mert a környezetvédők bezárták volna a telepet, utána építettünk fejőházat, és csak később az istállókat. A tejelő telepünk teljes egészében kész van, a növendék telepünk most áll rekonstrukció alatt, a növendék istállónak az utolsó mozzanatai folynak” – mondta Tamás Ferenc.
Hozzáfűzte: „Eljutottunk egy olyan szintre, amiből már megélünk, fejlesztünk, de hogy hogyan tovább, mi lesz a jövőben, még mindig nagy kérdés? Az is persze, hogy tudjuk az utódoknak átadni azt a szaktudást, amivel majd folytatni tudják a megkezdett utat. Ez a jövő, a jelen pedig az, hogy minél jobb állományunk legyen, minél jobban rendbe tudjuk tenni, tartani azt a környezetet ahol legeltetünk, mert konténerszámra gyűjtjük a legelőről azt a szemetet, amit más kidobál a kocsiablakon - mi viszont szeretnénk ezt az ökoszisztémát fenntartani.
Nagyon sokat villanypásztorozunk, a legelőközpontokon kívül három-öt- tíz hektáros területeket, völgyeket villanypásztorozunk körbe és ott legeltetünk. Öregcsertő területe a Duna szabályozása előtt több mint 50 százalékban mocsár és víz volt. Mi ezeken a mély fekvésű legelőrészeken tartjuk a marháink egy részét. Olyan, mint takarmányhiány nálunk még a tavalyi aszályos évben sem lépett föl, legfeljebb rosszabb minőségű volt.” – mondta a cégtulajdonos.
Tamás Ferenc előadása megható epizóddal zárult:
Megköszönöm szüleimnek, hogy ma itt vagyok, mert nélkülük nem lett volna ez a gazdaság felépítve. Bár édesapám már nem él, de ha megélhette volna, biztos örülne, hogy ennyi gazdatárs eljött hozzánk!”
A gazdatalálkozó folytatásaként Mesterségesen? Természetesen? címmel Veres Zoltán a Génbank-Semex Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója a szarvasmarha természetes és mesterséges megtermékenyítéséről tartott előadást, bemutatva mindkét lehetőség előnyét, hátrányát, és talán nem meglepő módon, számokkal, adatokkal alátámasztva egyértelműen a mesterséges megtermékenyítés mellett tette le a voksot. Ebben segítségére volt dr. Kiss Gerda állatorvos munkatársa.
A legelő szerepe a szarvasmarha takarmányozásában címmel Szendrei Zoltán, az Agrofeed Kft. tanácsadója tartott prezentációt, erősen érintve, de a tudomány szemüvegén keresztül láttatva a Tamás Ferenc által e vonatkozásban elmondottakat.
A következő prezentációt a Takarmánygyártás berendezései címmel Kalmár József, a Kal-System Kft. ügyvezetője, fia és kollégája tartotta, és mint a Tamás család Hérkány Farm tehenészetén a valóságban - egyfajta referenciaként - bemutatták, az ott látható, közel három éve hibátlanul működő berendezéseket is ez a cég gyártotta le és üzemelte be.
Vágó Barnabás, az MTE tenyésztésvezetője Tenyésztési aktualitások a magyartarka tenyésztésében címmel tartott előadása is sok új és érdekes információt hordozott.
A gazdatalálkozók hagyományos program-elemeként Rácz Károly elnök és Vágó Barnabás tenyésztésvezető Elit törzskönyv okleveleket adott át az arra leginkább érdemeseknek. Az egyik, egyébiránt egy időben 6 Elit törzskönyvet átvevő agrármérnök portálunknak videó interjút adott.
A kitűnő ebéd elfogyasztása előtt az Öregcsertői Hagyományőrző Asszonykórus adott színvonalas műsort, ami annyira jól sikerült, hogy a közönség vastapssal még egy ráadás számot is kiharcolt.
A szakmai nap a Tamás család tehenészetén, a Hérkány Farmon folytatódott, ahol a végig kitartó résztvevők a beruházás, az állatállomány megtekintésén túl - javarészt a délelőtti előadóktól - elméleti és gyakorlati tanácsokat kaptak.