Megkapó, magával raga6dó úti beszámolót írt Baranyi Ágnes, egyik kedves olvasónk Facebook – bejegyzésként; az élvezetes stílusban megírt esszét, amely erősen tükrözi szerzője véleményét, nézőpontját, kapcsolatát a természettel, az ott élő emberekkel, remélhetően sokak örömére közre adjuk. Íme!
"Kövér idő van." Így mondják Székelyföldön, mikor esik az eső, majd süt a Nap, esik az eső, majd süt a Nap. Kövér időben kövér fű nő és az utána mindenkinek jó lesz.
Valójában elmondhatatlan tapasztalás egy hetet a Hegyen, sátorban eltölteni, miközben körülötte néha szarvasok sétálnak, pelék futkosnak, hollók szárnyalnak...
Házigazdáinknak hála, nagyon egyszerűen éltünk, ahogy ők élnek. Egy csodában.
Szinte minden nap felmentünk a Hegyen még magasabbra, megjártuk a hegytetőt is, s közben begyűjtöttük amit a Természet adott. A Hegyen nem ettünk húst, és nem is hiányzott. Mivel két hónapig ott sem esett az eső, ezért most, a "kövér időben" elindultak a gombák, köztük a júniusi szegfűgomba, a csiperke, a pöfi, de vargányát is gyűjtöttünk. A nagy férfitenyérnyi őzláb gomba négy részre vágva, pici sóval, borssal megszórva, majd kevés zsiradékon megpirítva a legelőkelőbb éttermekben is megállná a helyét. Majd minden napra jutott bőségesen belőlük. Sőt, útjainkat járva több boszorkánykört is találtunk Így hívják a gombászok azt, amikor kör formában szállnak le éjjel a boszorkányok a gombák közé. Ja nem. Azt, ha így jönnek elő a gombák a földből.
Amit a Teremtő ad, azt örvendve fogadjuk."- ahogy a Házigazdák tartják.
Útközben sok-sok borókabokorral is találkoztunk. "Ha megeszel 8 szem borókabogyót, az megvéd a káros sugárzástól." Finom, karakteres íze van.
Nagyon finom és szomjoltó is a frissen leszedett cseresznyeszilva. De azért csak óvatosan vele, népi neve találóan kifejezi a hatását. Bár nem mindenkire hat így, de jó, ha bokrok is vannak a közelben, ha túlzottan belefeledkezne valaki az édes bogyók élvezetébe.
Persze alapvető törvény, hogy soha, semmit nem szedünk le teljesen.
Cipő nélkül járva elképesztően más az Élet. A feszültség kivezetődik, az érzékek kiéleződnek. És a jókedv valahogy természetes lesz. Gyerekkoromban még sokat mentem így. Döbbenetes, hogy a Test milyen gyorsan visszaáll az eredeti állapotára. Szinte folyamatosan mezítláb jártunk, és mikor néhány nap után újra cipőbe bújtam, mindenhol nyomott.
Esett egy kis vágás Párom kezén, s máris kaptam a tanácsot: "Szedj útifüvet, mindegy, hogy a lándzsásat vagy a szélesebbet, kicsit dörzsöld meg, s tegyétek a sebre!" De már azt is tudjuk, hogy darázscsípésre nagyon hatásos a frissen szedett petrezselyem megdörzsölt levele.
Forrásvizet ittunk, forrásvízben fürödtünk.
Ahogy közben a napsugarak melegítik a nedves bőrünk, átjár a pezsgő, felemelő érzés: Ez az Élet!
Együtt az Elemekkel.
Soha nem maradhatott el az étkezések előtt az asztali áldás, ahogy a helyi gyógynövényekből főzött teakeverékek is naponta részei az ottani Életnek.
A tűzön, bográcsban megfőzött leveseknek az íze páratlan, s ott ez a természetes. Ahogy az esti tűzgyújtás, s a tűz körüli elcsendesedés, beszélgetések is.
Ahogy búcsúzóul nekünk adták:
Fontos magunkban a mindenkiben ott lévő belső derűt megtalálni s megőrizni! Mert az ott van."Ahogy ezeket a sorokat írom itthon, kortyolgatom az ajándékba kapott gyógyteát, füstölő illata száll az égerfa kérgéből a Hegyen tegnap készített füstölőtartóból és kezemben a kis kő, amit a Hegyről hoztam el, és ami őrzi annak a helynek az energiáit, ahonnan származik.
Házigazdáink életében is megvannak a maguk kihívásai, ahogy mindannyiunknak. Ám ők mindenre úgy tekintenek, hogy ami történt, annak kellett megtörténnie, értünk történt, bármi is az, akkor is, ha most még nem látjuk, miért volt. S a Teremtőt nem kívül keresik, hanem Önmagukban tudják, benned, bennem, minden fában, kőben, mindenben, s amennyire csak tudnak, eszerint élik napjaik, áldást hozva ezzel mindenkire.
Olyan messze kerültünk az így megélt Élettől, a Természettől, s annyira hiányzott. Nehéz volt eljönni onnan, nagyon nehéz."Itt van most a helyünk és dolgunk az is, hogy amit kaptunk, éljük, s továbbadjuk.
Köszönöm!”