A rendvédelem története és gazdasági aspektusai – Újabb érdekfeszítő előadás a Tomori Szabadegyetemen

Dr. Bató András nem ismeretlen a főiskola tanárai és hallgatói előtt. A Rendőrtiszti Főiskolát, majd jogi egyetemet végzett büntetőjogi szakjogász a szakterületéhez leginkább közel álló tárgyakat tanít a campuson.

A végig jó hangulatú, pörgős előadás az Istenek a fejükre estek című film egy részletével kezdődött annak bemutatására, hogy a birtoklás, a kisajátítás vágya éppúgy egy idős az emberrel, mint a rend fenntartásának igénye. A jog és a rendvédelem évezredeken átörökített alaptételei, mint például a ne ölj, ne lopj tilalma ma már olyan, a társadalmat esetenként megosztó szabályokkal egészültek ki, mint az önkényuralmi jelképek használatának, vagy a gyűlöletbeszédnek a tilalma.

A rendvédelem történetének klasszikus felosztása, amely szerint az egyes korszakok az államalapítástól a török kiűzéséig, a török kiűzésétől 1848-ig, az önkényuralom és dualizmus korán át a két világháború, majd az 1945-1989 közötti időszakig tartanak, az előadás egésze alatt nyomon követhető volt. Igaz, dr. Bató András szerint az utolsó korszakhatár vége nem köthető pontos évszámhoz, az valahol a rendszerváltozás első éveibe csúszik át.

A királyi vármegyerendszer XIII. századi felbomlásával fokozatosan teret nyert, a XIX. század végéig fennmaradt nemesi vármegyék közigazgatásának és rendvédelmének letéteményeseiről, az ispánokról, főispánokról éppúgy szó esett, mint az ekkor már a hatalmi ágak szétválasztásának következtében független királyi bíróságokról.

Mint elhangzott, a XIX. századi tudományos-technikai forradalom a kriminalisztikára, a bűnüldözésre is jótékonyan hatott. Ezzel összefüggésben dr. Bátó András előzményként például az ókori Egyiptom sírfosztogatóinak felderítését is bemutatta. A középkori vallásos világnézet nem tett jót a tényalapú bizonyításnak. A boszorkányperek, kínzások egészen odáig mentek, hogy egy 120 ezer főt számláló településen 77 ezer (!) embert elítéltek, megöltek vagy börtönbe zártak.

Az előadó szerint jelentős fordulatot az 1776. esztendő hozott, amikor is Mária Terézia az új Btk-val új büntetőelveket is meghirdetett, megtiltotta a kínvallatást. Ekkortól lett elfogadott bizonyítási eszköz a tetemre hívás, aminek a mai megfelelője a helyszíni kihallgatás.

Az 1881. XXI. törvénycikkel létrehozott Budapesti Rendőr-főkapitányság a későbbiekben az egész országban mintaként szolgált.

A magyar kriminalisztika atyjainak tekinthető Endrődi Géza A bűnügyi nyomozás kézikönyvének megírásával, dr. Gábor Béla a daktiloszkópia meghonosításával írta be magát a rendvédelem aranylapjaira. Dr. Gábor Béla volt az, aki a dr. Pekáry Ferenc által „felfedezett” daktiloszkópiát, bőrünk egyedi pecsétjétAngliábólMagyarországra adoptálta. Dr. Gábor a daktiloszkópiát elméleti munkáiban a szakma és a laikus közönség számára is sikeresen bemutatta, majd gyakorlati formába öntötte és a daktiloszkópiaelső törvényszéki szakértőjeként a dánosi bűnügyben adott szakvéleményével máig ható ismertségre tett szert. Akkoriban a magyar eredményekre világszerte felfigyeltek, és különösen az 1907. július 19-20-ra virradóra Dánoson elkövetett rablógyilkosság elkövetőinek ujjlenyomatok alapján történő azonosítása hozta meg a nemzetközi elismerést a honi rendőrség számára. A dánosi rablógyilkosság a dualizmus korának egyik legnagyobb visszhangot kiváltó bűnügyeként vált hírhedtté. 1907-ben ismeretlen tettesek kirabolták, majd felgyújtották a dánosi csárdát, négy embert meggyilkoltak. A rablógyilkosságért végül vándorcigányokat helyezett vád alá és ítélt el a bíróság.

Ennek előzményeként a helyszínen két borosüvegen és két poháron találtak vértől származó, értékelhető ujjlenyomatot. A gyanúba keveredett vándorcigányok közül 200-tól vettek ujjlenyomatot. A minta és a levett ujjlenyomat Lakatos Balogh János és lánya, Marcsi esetében 23 ponton mutatott azonosságot. Ám már 10 azonossági pont is elegendő lett volna, ennyi ma is közel 100 százalékos bizonyossággal ad lehetőséget az azonosításra.

Az ügy akkoriban nagy port vert fel, a korabeli sajtó szerint a halálos áldozatok nyilvános törvényszéki boncolásán 1500-an vettek részt. A boncolást követően az áldozatokat azonnal koporsóba rakták. A megölt kocsmáros házasságkötés előtt álló, ugyancsak meggyilkolt, de előtte megbecstelenített lányát menyasszonyi ruhába öltöztetve helyezték koporsóba. Az eset az Országos Bűnügyi Nyilvántartás bevezetését is felgyorsította,1909. január 1-jétől történő kötelezővé tétele a bűnüldözés új fejezetét is megnyitotta.

Magyarország akkoriban a közhiteles dokumentumok, ezek közül is személyleírást tartalmazó, majd a fényképes személyazonosító igazolvány bevezetésével is az élen járt Európában. Mindez nagylendületet adott a megbízható, hiteles és törvényes polgári jogi jogügyleteknek és természetesen a hazai és nemzetközi bűnüldöző munkának.

A fejlődésnek, az új technológiák bevezetésének akkoriban is ára volt, ezért dr. Bátó András – ha már közgazdasági képzést folytató főiskolán adott elő – ezeket is bemutatta.

Az ismeretszerzésen túl kikapcsolódásnak is kitűnő, érdekfeszítő előadás a közönség soraiból érkező kérdések megválaszolásával zárult.