A Kalocsai Kortárs Művészeti Klub november 23-án, a Nicolas Schöffer Gyűjteményben tartotta soron következő programját. Egy fiatal, ambiciózus kalocsai hölgy mutatkozott be, akiről nemrég kiderült, hogy szabadidejében fest, rajzol és grafikákat készít. Ráadásul nem is akárhogy. Kissné Szűcs Anitával, a kalocsai mentőállomás munkatársával beszélgettünk.
Pár éve kezdett el rajzolni és festeni - eleinte a saját szórakoztatására. 2020-ban ismerkedett meg Garamvölgyi Évi festőművésszel, akitől jelenleg is tanulja a rajz alapjait. Lelkesen próbál ki különböző technikákat, anyagokat. Kedvence az olaj és az akril, de közel állónak érzi magához a grafit és a szén technikát is – ennyit elöljáróban már tudtunk Anitáról, ám most mélyebbre ástunk egy kicsit.
Mit jelent számodra a festés?
A festés számomra a nyugalmat jelképezi, segít visszatalálni önmagamhoz. Ha nem találom a világban a jót, a szépet, vagy az értékeset, akkor festek, vagy rajzolok valamit. Attól újra egyensúlyba kerülök.
Mit szeretnél a festéssel?
Örömet okozni. Sokáig nem is mutattam meg a képeimet senkinek, mert úgy éreztem, hogy nem ezért készültek. Aztán egyre jobban kinyílt a világ, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Így most már azt mondanám, hogy ha csak egy percre boldogságot, örömet okoznak a képeim valaki másnak, akkor megérte elkészíteni és megmutatni.
Mesélj az eddigi sikereidről!
Nekem az a legnagyobb siker, ha örömet okozhatok a munkaimmal. Szeretem azt, hogy pár képem kint lóg valaki otthonában, és nap, mint nap, ha ránéznek, tetszik nekik. Hatalmas öröm volt, amikor felkértek, hogy anyák napjára fessek virágokat, képeslapot. Jó érzés volt a mentőállomásunk falára kitenni az egyik első képemet és látni, hogy örülnek neki. Mostanában egyre több felkérést kapok. Verseket, monológokat, meséket illusztrálok és festményeket is készítek. Három évvel ezelőtt álmodni sem mertem ilyesmiről, azt hiszem az a legnagyobb sikerem, hogy most már én is el tudom hinni, hogy vannak, akik szeretik, amit alkotok.
Az alkotás hogyan egyeztethető össze a munkával és a családdal?
2008 óta vagyunk mentőtisztek a férjemmel, azóta dolgozunk Kalocsán. Nagyon szeretem a munkám, de időnként megterhelő. Ezért is jó, hogy jut időm alkotni. Sokat segít egy-egy nehezebb nap után. Az időbeosztásban a férjem az én legnagyobb segítségem.
Az is nagy szerencse, hogy a munkánk mellett van időm, hogy alkossak. Két riasztás között gyakran van pár szabad percem, olyankor rajzolok, tervezem a következő képem. A bajtársaink is támogatnak ebben, sok pozitív visszajelzést kapok tőlük is és nem zavarja őket, ha lerajzolom, mondjuk, ahogy ebédelnek. Valamint nekem van a legszuperebb családom az egész világon. Van két csodálatos kisfiúnk, akik mindig segítenek, ha erre kérem őket. Leülnek mellém festeni, színeket kevernek, és mindig van véleményük, ötletük. A férjem nélkül pedig nem lehetnék most itt. Mindig van hozzám egy biztató, szerető szava, akkor is, amikor hisztizek az alkotói válságomban.
Mit csinálsz most? Mik a terveid?
Jelenleg neked és Papp Robinak készítek illusztrációkat. Gyakran festek vászonra, könyvjelzőket készítek azoknak a gyerekeknek, akiknek mentőhívás/újraélesztés - oktatást tartunk az alapítványunkkal.
Nos, és van egy hatalmas álmom is. Szeretnék egy saját mesekönyvet készíteni. Nem csak festeni, megírni is én szeretném. Jelenleg is ezen dolgozom a Hollóka Grafikai Műhely illusztrációs kurzusán. Illetve rengeteget tanulok, és még többet szeretnék.
Hiszek abban, hogy kellő alázattal, kitartással és szeretettel bármit el lehet érni!