Magyar Tudomány Ünnepe a Tomori Pál Főiskolán – Konferencia az „Emberközpontú tudomány” jegyében

A plenáris előadások sora Dr. Kovács Levente, a Magyar Bakszövetség főtitkára Trendforduló a magyar bankszektorban és a gazdaságban című prezentációjával kezdődött.

Mint a főtitkár hangsúlyozta: a 2008-ban indult világgazdasági válság jellemzően 3-4 évig tartott. Azonban néhány olyan országban, ahol a bankszektorral szembeni előítélet/megítélés erőteljesebben jelentkezett, mint például Magyarországon, az újrarendeződés és a fellendülés éveket késett. Azaz a válságot egyfajta több évig tartó utóhatás/árnyékhatás követte, mely a bizalmi viszonyok helyreállításáig tartott. Az előadó ezt a magyarországi időszakot, azaz az árnyékhatás végét és a fellendülés kezdetét a hitelintézeti szektor szemüvegén keresztül mutatta be. Ezen túl figyelmet szentelt a bankszabályozás kérdéseinek, valamint a bankszektor jelentős átalakítását magával hozó digitalizációs kihívásoknak. 

Legalább ennyire izgalmas kérdésnek bizonyult Dr. Hegedűs Mihálynak, a Tomori Pál Főiskola tanárának, „A nyugdíjrendszer átalakításának kérdései” címen megtartott előadása. Dr. Hegedűs Mihály már a mondanivalója elején leszögezte: 

az elkövetkezendő évtizedekben a fejlett világnak szembe kell néznie a nyugdíjrendszer átalakításának szükségszerűségével.

Ezt az alapvetést számos oldalról kibontó tanár arra is rámutatott, hogy Magyarországon a nyugdíjrendszer 2030-35-ig biztonságosan fenntartható. Hosszabb távon azonban a demográfiai probléma financiálisan fenntarthatatlanná teszi a jelenlegi rendszert. A negatív demográfiai trend, a munkanélküliség, a kivándorlás rombolóan hat a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságára. A változások hatására növekedni fognak a nyugdíjrendszeren belüli egyenlőtlenségek, aminek követeztében az egyes társadalmi rétegeknek az államba, a nyugdíjrendszerbe vetett bizalma meginog. Rövid távon a szolidaritási , kiegyenlítő mechanizmusok leépítése látszólag eredményt hoz, de elfedi azt az alapproblémát, hogy járulékfizetésből nem lehet finanszírozni az ellátást. A konzervatív családmodell erősítése, az átgondolt migráció a jövő nyugdíjrendszere átalakításának egyik eleme lehet. A főiskolai tanár nem hagyott kétséget afelől, hogy hosszú távon a nyugdíjba vonulás felső korhatára eléri majd a 70.évet.

Garbóczi László helytörténésznek, a főiskolának is helyet adó XXII. kerület Mihalik Sándor Helytörténeti Kör vezetőjének Budafok Tétény rövid története, különös tekintettel az oktatásra című előadásának egy jelen idejű fontos megállapítása is volt. Nevezetesen, hogy az itt élő lakosság a kerület újkori története egyik kiemelkedő, megtisztelő eseményének tekinti, hogy a Tomori Pál Főiskola éppen a kerületet, a székhelyként bejegyzett épületkomplexumot választotta felső és középszintű oktatása helyszínének. Hogy ez az állítás mennyire igaz, azt az is jelzi, hogy a XII. Kerület Önkormányzatának vezetése a főiskola valamennyi jelentősebb eseményén részt vesz, viszonzásul az önkormányzat is meghívót küld az ilyen rendezvényeire.

Dr. Révész Emese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docensének Forradalom előtt. A Képzőművészeti Főiskola 1945-1956 között címen megtartott előadása igazi tudományos csemege volt a korszak iránt érdeklődőknek. Az előadó mondanivalójából kiviláglott: mi történik akkor, ha a politika fennhatósága alá vonja a kultúra és az oktatás területét. Mint kiderült, a nagyító alá vett korszakban a személyes indíttatás és motiváció minden művésznél más volt. Az együttműködés, kiszolgálás, csendes visszavonulás különféle árnyalatai jellemezték a tanárok és a hallgatók magatartását. Akkoriban a komoly modernista előélettel rendelkező vezető mesterek az ötvenes évek hivatalos művészetének különböző árnyalatait képviselték.

A korábbi friss és szabad útkereséshez képest radikális változást hozott az 1949-es tantervi reform bevezetése. Bortnyik Sándor főigazgató kinevezésével a főiskolán is uralomra jutott a centralizált, konzervatív művészetoktatás. A szovjet mintára kidolgozott reform lényege a 19. századi akadémikus metódus visszaállítása volt. Ennek kereteit az oktatás szigorú szabályozása, folyamatos ellenőrzése teremtette meg, ami a tanárok és diákok személyes mozgásterét egyaránt a minimálisra csökkentette. Mindezek együttes célja a többalakos, közérthető és ideológiailag elkötelezett, szocialista zsánerek, történeti jelenetek kidolgozásának előkészítése volt. A szocreál irányú átnevelés eredményeit az 1951-ben bevezetett nyilvános diplomavédések reprezentálták, melyeknek jegyzőkönyvei - a feldolgozó munkát segítve - szinte hiánytalanul rendelkezésre állnak.

A Gazdaság és társadalomtudományok I. és II., valamint a Művészettörténet témakörben megtartott szekcióülések összesen 20 előadása, majd az ezt követő konzultációk egy olyan tudományos, intellektuális megmerítkezésben részesítették a hallgatóságot, amely minden bizonnyal nem csak hasznos, de még hosszú ideig emlékezetes marad.