Pszichoaktív anyagok és kreativitás a művészetben – Tabudöntögető pódiumbeszélgetés a NemArt Fesztiválon

A pódiumbeszélgetést egyből két tabu ledöntésével kezdték a szakemberek: egyrészt azzal a közkeletű tévedéssel szálltak szembe, hogy a kábítószer rossz – hiszen akkor nem használnák annyian világszerte –, másrészt, amivel sokan fenyegetik a fiatalokat, hogy aki kipróbálja a kábítószert az rá is szokik, belebetegszik és meghal – a fiatalok tapasztalatai ugyanis ezt nem támasztják alá, így azt kockáztatjuk, hogy hitelünket veszítjük –mutatott rá Kitanics Márk, de hozzátette: azért vannak olyan erősen addiktív drogok – főképp az opiátok és a szintetikus pszichoaktív szerek közt –, amelyek néhány használat után függőséget alakítanak ki – ám a kábítószerek többsége nem ilyen.
A mai fiatalok minden tiltás ellenére jó eséllyel ki fognak próbálni valamilyen szert, és többnyire azt fogják tapasztalni, hogy annak a hatása kellemes – ezekben az esetekben az ártalomcsökkentés lehet a cél.

Képgaléria megtekintése (6 db kép)

Azt előre leszögezték a szakemberek, hogy nem fognak különbséget tenni a legális és az illegális drogok közt, ugyanis az mind a kreativitás, mind a társadalmi jelentősége szempontjából irreleváns: a talán leglágyabb fű ugyanolyan elbírálás alá esik mint a legkeményebb drogok, miközben hazánkban, egy olyan országban, ahol 6-700 ezer alkoholista él, az alkoholfogyasztás felnőttek számára az ittas vezetés kivételével semmiféle korlátozás alá nem esik.
Pedig az alkohol a hosszútávú hatásait és addiktivitását tekintve is a legkeményebbek közé tartozik.

Az is tévedés, hogy a kábítószer – a gyors leépülést okozó anyagok kivételével – egzisztenciálisan tönkre tesz, hiszen sokan élnek vele együtt, olyanok is, akik magas szintű szellemi munkához amolyan doppingszerként alkalmazzák mikrodózisokban, és egyebekben rendezett életmódot folytatnak.

Képgaléria megtekintése (6 db kép)

Az addiktológiai bevezető után a kreativitás fogalmát igyekeztek tisztázni.
Bagó István szerint a kreativitás egyfajta deviancia. A kérdés, hogy mennyire eredeti bármelyik gondolatunk, vagy inkább csak parafrázisa általunk korábban megismert szellemi konstrukciónak.
Az igazi kreativitás divergens gondolkodást feltételez, amely hajlandó és épes kilépni a fősodorból, eltérni a megkérdőjelezhetetlennek hitt igazságoktól.
Ezzel szemben áll a konvergens gondolkodás – a „józan ész” – amely az elfogadott szemléletből indul ki, és annak megerősítését, a rá épülő ismeretek bővítését célozza, így azt lényegi kérdésekben nem is képes meghaladni.
Pedig ez a valódi kreativitás, vadonatúj gondolatok, módszerek, szemléletmódok meghonosítása, amelyre csak kevesen képesek, szemben azokkal, akik a látott, tanult dolgokból „legózzák össze” a kreatív termékeiket, lényegében csak parafrázisokat és azokból összeépített műveket alkotva.

Nehéz volna cáfolni, hogy az irodalom és a zeneművészet, illetve más művészeti ágak művelői körében gyakorta fordult, fordul elő, hogy tudatmódosító szerekkel éltek, aminek hatása sok esetben a munkásságokon keresztül is tetten érhető. Közismert Ady súlyos alkoholizmusa és nikotinfüggősége, vagy Csáth Géza morfinizmusa, de nemzetközi szinten sem kell sokat keresni a példákat.
A kérdés az, hogy az életük során elért művészi teljesítményhez mennyiben járult hozzá ezeknek az anyagoknak a fogyasztása.

Annyi bizonyos, hogy a tudatmódosító szerek hajlamossá tesznek a szélesebb körű asszociációkra, akár szinesztéziát válthatnak ki, amely a különböző fajta érzékletek összekapcsolásával sajátos érzékelést és megváltozott világlátást eredményezhet, ami önmagában is művészi eszköz.
Emellett időlegesen lebontják a konvenciókat, teret adva a divergens gondolkodásnak, ez által a kreativitásnak is, legalábbis, akinek van ehhez tehetsége – ezzel egy új fogalomhoz érkeztünk, amelynek tisztázása nem volt a beszélgetés célja.

Az emberiség története során sokszor tetten lehet érni a tudatmódosítók befolyását az emberi gondolkodásra. Ennek nyomai vannak a legősibb időkből: a Dél-amerikai indián kultúrák a közismert pszilocibe gomba és peyot kaktusz mellett törzsenként jellemző módon sok más szert használtak, de az afrikai, ázsiai és európai – köztük az ősi magyarság és rokon népeinek sámánjai, táltosai körében például a légyölő galóca – szerhasználata is ismert.

Sőt, Kitanics Márk azt az újabb keletű feltételezést is megosztotta amely szerint néhány százezer évvel ezelőtt az emberiség történetében tapasztalható látványos és rendkívül gyors fejlődés, a szellemi teljesítő képesség, a kognitív és művészi képességek terén a fáról lemászó és a talajon pszilocibe gombafajokat találó ember kísérletező kedvének köszönhető.

Képgaléria megtekintése (6 db kép)

A fekete piacon varázsgombaként ismert gombafajok széles skálájával megismerkedve az ember a pszicholócibin nevű hatóanyaggal találkozott, amelyről laboratóriumi körülmények között kimutatták, hogy az agysejtek közti szinapszisok számának növekedését okozta, ezáltal a gondolkodás differenciáltságát hatványozni tudta.
A megélt hallucinogén élmények újfajta minőség megjelenését eredményezhették, ami éppúgy tükröződött a beszéd kialakulásában és gyors fejlődésében mint az első művészi alkotások megszületésében, vagy az eszközhasználat kialakulásában és robbanásszerű fejlődésében.

Mindezt azonban nem jelenti azt, hogy aki kábítószereket fogyaszt, kreatívabb lesz. Sőt, ellenkezőleg: gyakori, hogy kábítószer hatása alatt rendkívül ötletesnek és szellemesnek gondolja a kliens a gondolatait, de ha azokat lejegyzi, rögzíti, másnap már egyszerű hülyeségeknek tűnnek…

Szóba kerültek a kábítószerek különböző fajtái is, amelyek közül a természetes, tiszta, és rég óta ismert, tehát viszonylag kiszámítható füvet és a kokaint mondta a talán legkevésbé veszélyesnek Kitanics Márk, aki ugyanakkor hangsúlyozottan hívta föl figyelmet az új pszichoaktív anyagok, a dizájner drogok rendkívül gyors terjedésének veszélyeire, és az ilyen szerek ismeretlenségéből fakadó veszélyekre.
Elmondta: az ilyen drogok laboratóriumban készülnek, és gyakran több tíz vagy akár több százszorosa a hatásuk a természetes megfelelőjüknek. Ugyanakkor ezek a természetes drogok is egyre veszélyesebbekké váltak, hiszen például a fűnek a hatvanas években három-öt százalék THC-tartalma volt, a nemesítők munkája révén ma már 20% fölötti hatóanyag-tartalom előállítására is képesek a különböző magbankok által előállított – tőlünk nyugatabbra sok helyen legálisan termeszthető – fajták.

A kockázat éppen ebben rejlik: a feketepiacon beszerzett drogokról az ember csak használat után tudhatja meg, hogy micsoda, vagy akkor sem.
És, bár tudjuk, hogy sok művész élt szerek használatával, és alkotott zseniális műveket, nem tudjuk biztosan, hogy ezeknek születéséhez a szerhasználat mennyiben járult hozzá, ellenben a klinikai tapasztalatok szerint kijelenthető, hogy nem lesz mindenkiből zseniális művész a drogfogyasztástól.


Borítókép forrása: Pixabay