Sipos Bánk Botond fajszi fotós bemutatkozása a Kalocsai Kortárs Művészeti Klubban

Sipos Bánk Botond 1968-ban született Pécsett. Élete nagy részét falun töltötte, közel a természethez, így nem volt nehéz beleszeretnie a természet megannyi szépségébe. Első emlékei közé tartozik, hogy amikor még iskolába sem járt, a virágokat látogató, színes pillangókat figyelte hosszan és nagy érdeklődéssel.

Tizenkét éves korában vette az első fényképezőgépet a kezébe. Ez egy szüleitől kölcsönkért Pajtás gép volt, majd később ajándékba kapott egy Smena gépet is. Rovarokat próbált fényképezni, de hamar rájött, hogy ezek a „kezdetleges” fényképezőgépek egyáltalán nem alkalmasak erre a célra, így maradt a tájfényképezés.

Általános iskolás évei alatt ismerkedett meg Dr. Móczár László nemzetközi hírű rovarkutatóval, - aki észre véve rovarok iránti lelkesedését – nagy buzgalommal vezette be a darázsgyűjtés és határozás rejtelmeibe. Móczár professzor a rovarfényképezés művésze volt, így minden ezzel kapcsolatos tanácsát és észrevételét örömmel sajátította el.

Érettségi után, saját pénzéből vásárolta meg a számára oly kedves emlékű Praktica MTL 50-et. Az 1980-as évek vége felé ez egy korszerű, új gépnek számított idehaza. Végre egy igazi, tükörreflexes saját gépe volt! Közgyűrűk segítségével, ezzel a géppel, már lehetett elfogadható makro képeket készíteni virágokról és azokról a rovarokról, amelyek elég közel engedték, ahhoz, hogy képet készítsen róluk.

2007-ben az angliai Bristolban mint önkéntes, tevékeny részt vállalt a Wildlife Photographer of the Year, 2007 című nemzetközi fotókiállítás megrendezésében, melynek a Bristol City Museum and Art Gallery adott otthont.

2010 óta saját fotóival illusztrált cikkei jelentek meg a „Természetbúvár” magazinban, ezen kívül publikálta a „Vadon”-ban, a „Madártávlat”-ban és a „Nimród”-ban.

2012-ben elindult a Magyar Rovartani Társaság fotópályázatán, amelyen megnyerte az első díjat. Hét olyan képpel nevezett be, amelyek cselekvő rovarokat ábrázoltak.

Nagyon érdekli a rovarok repülés technikája. 2014-ben a Természetbúvár magazinban jelent meg egy terjedelmes cikke erről a témáról, saját fotóival, amely az ELTE nappali és levelező tagozatának kötelező olvasmánya lett.

2018 júniusában a világhírű természetfotós, Máté Bence birodalmában tölthetett egy fél napot vízimadarakat fotózva, ami nagyon nagy élményt jelentett számára.

2021 júliusában nyílt meg az első önálló fotókiállítása Dusnokon és 2021 októberében Leányfalun.

A természetfotózás során megragadnak azok a varázslatos jelenetek, amikor úgy érzem, szinte minden tökéletes: a megvilágítás, a színek sokfélesége és a kép hangulata. Vannak pillanatok, amelyek nem térnek vissza soha.” – mondta a vetítés során.

Elsősorban az állatok mindennapi tevékenysége, életük rejtett pillanatai érdeklik, ezért tanulmányozza életmódjukat, magatartásukat és nem utolsósorban élőhelyüket, ahol táplálkoznak, zsákmányolnak, menekülnek, vagy szaporodnak.

A fotózás igazi varázsát a harmónia adja.

Valahányszor a keresőbe nézek, ezt kutatom. A szépséget a színek, a fény és az események mesterien megformált, egyidejű jelenléte adja. Ha ezen felül van még valami fontos üzenet, azt a kép úgy is elmondja. Keresni sem kell, mert a képek megszólalnak, önmagukért beszélnek. Csak rájuk kell hangolódni.” – vallja.

Az est során még azt is elmondta, hogy:

Barangolásaim során soha nem vagyok egyedül. Ugyanis minden alkalommal átélem Isten nagyszerű jelenlétének örömét! Azt is, tudom, - hiszen megtapasztalom - hogy a sok, kiváló fotós lehetőséggel Ő ajándékoz meg engem. Ezeket az ajándékait mintha előre elkészítené számomra. Nekem már csak annyit kell tennem, hogy ráhangolódok a témára és exponálok.”A fényképezés végső célja, hogy a megörökített, egyedi pillanatok szépségét másoknak is megmutathassa, ezáltal is örömöt szerezve és gazdagítva a téma iránt érdeklődőket.

Cserenkó Gábor