Kalocsa Város Tudományos Munkájáért Tóth Mike Díj -Dr. Bárth János részére

Néprajzkutató, történész, nyugalmazott múzeumigazgató, címzetes egyetemi docens.
Illancsban született 1944. december 15-én. Alapfokú tanulmányait a Kéles-majori tanyai iskolában végezte. Kalocsán érettségizett. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett középiskolai történelemtanár és etnográfus diplomát. 1964-1968-ig az Eötvös Collegium tagja volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem avatta doktorrá 1970-ben.

1972-ben vette feleségül Berhidai Ágnest, akivel három fiút neveltek föl. Balázs informatikus, Dániel néprajzkutató, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi docense, János nyelvész, az ELTE BTK egyetemi adjunktusa.

1968. augusztus 1-én a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban kezdte múzeumi pályáját. 1970. szeptember 15-én nevezték ki a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatójává, melyet két évtizeden keresztül vezetett. A Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet igazgatójává nevezték ki. Néprajzkutató múzeológus, majd nyugdíjazásáig ismét megyei múzeumigazgató volt.

Kalocsán Bárth János szervezte önálló intézménnyé a belvárosi iskola épületébe költöztetett múzeumi gyűjteményeket, ahol 1971 augusztusában már megnyithatták az első állandó kiállítást. Szervezőmunkája eredményeként megnyíltak a múzeum jelenleg is látogatható állandó kiállításai. Megtervezte a lajosmizsei tanyamúzeumot, irányította Somorja honismereti házának építészeti helyreállítását, múzeummá alakítását, a kiskőrösi Szlovák Tájház épületének népi építészeti helyreállítását és berendezését. Berendezte az új keceli Városi Múzeumot, majd a császártöltési Sváb Tájházat. Irányította és szervezte a keceli monografikus kutatást. Elindította és vezette a Bács-Kiskun megyei muzeológusok Székelyvarságon végzett közös néprajzi kutatásait. Főszerkesztője a kecskeméti nagymonográfiának. Megszervezte a magyarlapádi magyar-román közös néprajzi kutatás terepmunkálatait.

A magyar népművészet egyik „utazó nagyköveteként” hét kelet-európai és két nyugat-európai városban mutatta be Kalocsa népművészetének tárgyi emlékeit.

Múzeumszervezői tevékenysége mellett nagy energiát fordított a Kalocsai Sárköz történeti forrásainak kutatására. Nagy figyelmet szentelt az erdélyi tájaknak, népcsoportoknak.

Létrehozta a Kalocsai Múzeumi Dolgozatok című tudományos igényű, a Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár című népszerűsítő, és a Kalocsai Múzeumi Közlemények című kiadvány sorozatokat. Részt vett a Forrás munkájában. Elindította a Cumania Könyvek című könyvsorozatot. Sajtó alá rendezte és kiadta a néhai Gyetvai Péter monumentális népesedéstörténeti művét. Szervezte a Bács-Kiskun megyei nemzetiségkutató konferenciákat, melyeknek tanulmányait kötetekben jelentette meg.

Tudományos munkásságának eredményeként 27 önálló kötete és 29 szerkesztett kötete mellett közel 200 tudományos közleménye jelent meg.

Bárth János az utóbbi három évtizedben az ELTE Tárgyi Néprajzi- és Folklore Tanszékén, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti- és Szociológiai Tanszékén, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen tartott előadásokat. Rendszeresen tanít a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén.

Munkásságáért számos kitüntetésben részesült úgy, mint Jankó János-díj, Népek barátsága-díj, Bács-Kiskun megye tudományos-díja, Györffy István emlékérem, Bányai János-díj, Kecskemét felsőoktatásáért és tudományos életéért-díj, Jánoshalma város kultúrájáért, Csíkszentgyörgy díszpolgára, Márton Áron emlékérem.

A 78. évében járó Bárth János fiatalos lendülettel, energiával telve ma is dolgozik. Sorra jelennek meg kutatásainak eredményei a maga örömére és a szaktudományok gyarapodására. Sokoldalú, termékeny tudományos munkásságát Kalocsa városa méltán őrzi emlékezetében.