Ha a testület befogadja az előterjesztést, újra napirendre kerül a legutóbbi testületi ülésen elhatározott, a Csilás-parkban létesítendő katonai emlékmű kérdése. Lehet, hogy végül mégis az esztétikusabb változatot szavazzák meg? A most csütörtöki ülésre készített előterjesztés ezt a változatot javasolja újrafontolásra, azzal az indoklással, hogy a kérdés előző tárgyalásakor még nem állt rendelkezésre a megfelelő információ.
A napirendet a képviselők az érintettekkel folytatott egyeztetések után tárgyalhatják újra. Így pár nap alatt elavulhat a csak a múlt hét végén publikált, az emlékhelyről szóló döntéssel kapcsolatos írásunk, pedig mennyit dolgoztunk vele! Muszáj volt, mivel hosszan vitáztak a testület tagjai, és érdekes érvek és megállapítások hangzottak el nemcsak az ő részükről, hanem a katonai hagyományőrzők képviseletében meghallgatott Bóna Pál részéről is.
A tudósításban ugyan nem tértünk ki erre, de a szavazás kissé kurtán-furcsán zárult. Az előterjesztés tanulmányozása után egyértelmű, hogy a levezető elnök a szöveges előterjesztés szerint járt el, de a kérdés mégis félreértésre adhatott okot. A helyszínen a hallgató számára – és esetleg a figyeletlen képviselő számára is – úgy hangzott, mintha először a létesítés szándékáról és a Csilás-parki helyszínről szavaztak volna, megfelelő támogatottság esetén pedig egy újabb szavazással választanak az elkészült koncepció-, illetve látványtervek közül.
„Most végül melyiket fogadták el?”
Ehelyett azonban az előterjesztés szövegének megfelelően a napirend első pontjában döntöttek a Gábor Áron szobor végleges elhelyezéséről a Gábor Áron utca és a Zöldfa utca közti zöldterületen, második pontként előterjesztették az olcsóbb, de esztétikailag kevésbé kiforrott koncepciót az új emlékmű létesítéséről, majd – miután ez megkapta a szükséges többséget, a harmadik pontról már nem is szavaztak végül, ez lett volna a városi főépítész által az emlékmű létesítésére tett javaslat.
Hogy a dolog nem csak bennünket ejtett zavarba hirtelen, azt az is mutatja, hogy a döntés eredményének ismertetése után a sajtós padsor mögül az érintettek soraiban összesúgtak:
Most végül melyiket fogadták el? Amire valaki – sem magabiztosnak, sem diadalmasnak nem tűnő hangon – így válaszolt:
Szerintem, a miénket… Ám az előterjesztés által a kérdésnek ilyen módon való föltevése nemcsak a kívülállót zavarhatta meg, mert az ülést levezető Bálint József is egy pillanatra összezavarodott, és miután az „A” látványtervről szóló szavazást követően megállapította, hogy megvan a kellő szavazat, akkor azért, becsületből, a másikat is szavazásra akarta bocsátani.
Dr. Kiss Csaba jegyzővel folyatatott rövid konzultációja után azonban végül ettől elállt. A jegyző ugyanis kifejtette: ha mindenki következetesen voksol, akkor nem lehet meg a másik változathoz szükséges támogatás.
Így aztán a mindenképpen „emlékműbb jellegű”, és valószínűleg a nagy többség tetszését is inkább megnyerő koncepció – bár akkor még arról is csak egy vázlat állt rendelkezésre – már nem is bocsáttatott szavazásra. Mostanára egy részletesebb látványtervvel, illetve megfelelően kidolgozott tervrajzzal kiegészülve kerülhet a képviselők elé Marton Tibor főépítész javaslata.
Miből?
A korábbi döntéskor az is szóba került, hogy ez a változat drágább, és nincs meg rá teljes egészében a költségvetési fedezet – az elhangzottakra alapuló, nem ellenőrzött számításaink szerint mintegy négyszázezer forint – hiányozhat ennek a megvalósításához. Ehhez módosítani kell tehát a költségvetést. Hogy a hol lehet húzni a nadrágszíjon, esetleg olcsóbb megoldást találtak-e, vagy civil támogatók jelentkeztek, azt hamarosan meglátjuk!