Teltházas bulik sora, egy országos turné, majd egy bő évtized hallgatás után, június elején újra találkozhat a kalocsai Xtrabizar együttessel a helybéli közönség a Balkán söröző klasszikus helyszínén. A zenekar egykori pályájáról, az eltelt évekről, benne saját zuhanórepüléséről a zenekar gitáros vezéregyéniségével, Vékony Zoltánnal, alias V.Z.-vel beszélgettünk.
– Ez a név elég bizarr. Mondhatni, Extrabizarr. Honnan az ötlet?
– A névadásnál én ugyan még nem voltam a zenekar tagja, de a név történetének lényegét azért el tudom mondani. Az alapító tagoknak volt egy haverjuk, aki focizott egy csapatban. Mindig kikaptak. Nem hinném, hogy emiatt, de a srácoknak megtetszett a név, és egyszerűen átvették. Egyébként a ’70-es években azonos címen futott egy német pornóújság, de a zenekar nem ezért választotta. A focicsapat talán igen, azt nem tudom.
– Említetted, hogy nem játszol a bandában a kezdetektől. Hogy kerültél képbe?
– A legelső fölállásban Nebl Adorján és Váci Balázs gitározott, Csapai Tamás basszusgitáron játszott, Jenei Attila volt a dobos, Csapai Szabolcs pedig az énekes. Ök így öten ’97-ben összehozták a gimis zenekarként indult formációt. Földolgozásokat játszottak, többnyire azokat az egyszerűbb, közismert rock slágereket, amelyekkel nagyjából minden rock csapat elindul.
A következő évben, ’98 elején Jenei Attila helyett új dobos érkezett Rőthy Szabolcs személyében, Viczay Endrével pedig egy billentyűssel is gazdagodott a zenekar. Annak az évnek nagyjából a derekán léptem be én is a bandába, ahova épp gitárost kerestek. Váci Balázs ugyanis nem tudta összehangolni szegedi tanulmányait az itthoni zenéléssel, és távozásakor én vettem át a helyét. Rőthy Szabit ismertem régről, több zenekarban is játszottunk együtt, legelőször az Oziriszban.
– A nyár eleji koncerteteken is ebben az összeállításban játszotok majd?
– Kis eltéréssel igen, legalábbis a zenekar zöme ott lesz, így Nebl Adorján, a két Csapai, Rőthy Szabolcs és jómagam a régi fölállásból, és lesz két kisegítő zenészünk is, egy billentyűs és egy szaxofonos. Talán ebben a fölállában játszottunk legtovább, de hozzátartozik, hogy annak idején voltak tagcserék a zenekarban, így a dobos Szele Zsolt és Lakatos Gábor, ismertebb nevén ’Muszta’ váltották egymást.
– Meddig játszottatok együtt?
2002-2003 táján volt egy negyedéves turnénk a Hooligans előzenekaraként, olyan 20-25 állomással országszerte. Amikor az véget ért, akkor vált szét a csapat.
– A csúcson kell kiszállni, mondják. De miért hagytátok abba?
– Miattam.
– Konkrétabban?
– Az önpusztító életmódom miatt. Elkezdtem inni, játékgépezni, romboltam magamat. Szinte teljesen szétesett az életem. Volt, mikor reggel másnaposan arra ébredtem, hogy egy fillérem sincs. A munkahelyemen még igyekeztem helytállni, de minden más szempontból kész voltam. Elismerem, hogy hasznavehetetlen voltam abban az időben, úgy a közvetlen környezetemnek, mint a zenekar számára, bánom is, de most már mindegy, túl vagyunk rajta. Emiatt ment szét a zenekar.
– Mégis, hogyan? Kirúgtak?
– Á, dehogy! Nem vártam meg. Magam léptem ki, mert éreztem, hogy nem megy, csak terhére vagyok a többieknek, és nem tudtunk előrelépni. Miután kiszálltam, páran próbálkoztak folytatni Bizarr néven, de nem tartott sokáig a lendület.
– Úgy látom, később sikerült összeszedned magad. Hogyan?
– Úgy tíz éve történt, hogy kibékültem a korábbi feleségemmel. Újra összejöttünk, és ő segített kimászni a kátyúból. El is várta, hogy leálljak a hülyeséggel, de erőt is adott hozzá. Rengeteget segített, nagyon sokat köszönhetek neki. Akkoriban kezdtem el gitárt tanítani. Volt, amikor 15-20 tanítványom is volt egyszerre.
– Most már rendben vagy?
– Az önpusztítással meg a szerencsejátékkal leálltam, a munkahelyemen, a Váradi Metálnál műhelyfőnök vagyok, húsz ember munkájáért felelek. A magánéletem is rendezett, és most jutottam el odáig, hogy két hete sikerült beteljesítenem réges-régi vágyam, azzal, hogy vettem egy eredeti, amerikai gyártású, vadiúj Gibson Les Paul gitárt. Szóval, úgy érzem, most rendben vagyok.
– Ezt örömmel hallom! És a többieket merre vetette a sors?
– Úgy látom, a zene mellett is mindenki megtalálta a helyét az életben. Adorján egy budapesti autókereskedő cég régióvezetője, Tamás utazási irodát vezet, Rőthy Szabolcsnak saját kocsmája van, Csapai Szabolcs pedig életművész.
– Ezt hogy kell érteni?
– Örökifjú. Úgy tudom, alkalmi munkából él, de kenyérgondjai nincsenek. Egyébként épp az ő fejéből pattant ki a mostani koncert ötlete is.
– Mikor jött az ötlet?
– December óta készülünk a bulira, amely június 5-én lesz a Balkánban, ahol korábban is sokat játszottunk. Itt volt az első koncertünk is, amely egyben a Balkánnak is az első élőzenés bulija volt.
– Miket fogtok játszani?
– A repertoár a régi, igazi időutazás lesz. Aki akkor kimaradt belőle, itt az alkalom, hogy pótolja! Akik pedig annak idején szerették a zenekart, azok biztosan nem fognak csalódni!