Egy nehéz mezőgazdasági év után és egy reményekkel teli év előtt vidámsággal teli, fergeteges gazdabál vette kezdetét január 19-én, pénteken Kalocsán a Kék-Duna Vendéglőben, ahová a díszes vendégsereget este fél héttől, több mint fél órán át várta és köszöntötte Szigeti Tamás agrármérnök, főszervező. Érkeztek is folyamatosan a gazdák, az agrártárca, az érdekvédelmi szervek, a járás és a város gazdasági és társadalmi életének fontosabb szereplői, mígnem mindenki elfoglalta a 140 bálozóra terített asztalokat. A társaság összeszokottságát mi sem jelezte jobban, minthogy jóval több hosszú asztalt kellett összeállítani, mint 4-8 személyeset.
Felrúgva az időrendi sorrendet előre bocsátjuk a végső következtetést: ez az est a jó szórakozásról, a finom ételekről, a nagy táncokról és a nagy beszélgetésekről, az egy szektorhoz, az agráriumhoz tartozásról szólt.
Megértette ezt valamennyi felkért ünnepi szónok is, akik – dr. Filvig Géza polgármester, Font Sándor országgyűlési képviselő, Cseh Tibor, a MAGOSZ főtitkára – rövid, velős köszöntőt mondtak, nem véka alá rejtve persze azokat a problémákat, amelyek a magyar mellett immár egész Európa agráriumát, agrártársadalmát érintik.
Szigeti Tamás házigazdaként, a köszöntőt mondó személyek a régi barátok üdvözlése, új ismeretségek kötése érdekében járták sorra az asztaltársaságokat; ha még csak néhány szóban is, köszöntsék a Kalocsán a rendszerváltozás óta először szervezett gazdabál akkor már igencsak emelkedett hangulatú résztvevőit.
A kitűnő vacsora – amelynek alapanyaga természetesen a levestől a marhapörköltön át a házi desszertig magyar alapanyagból készült - alatt és után a jó hangulatról és a talpalávalóról Horváth LászlóGiovi Family együttese gondoskodott. A terem díszítése Vajda Edit és a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület szépérzékét és munkáját dicsérte.
Tombolatárgyakat közel 1 millió Forint értékben ajánlottak fel a nagyobb részt helyitermelők és kézművesek. Mivel a báli szezon messze legolcsóbb tombolajegy áraihoz annyi nyereménytárgy társult, hogy szinte roskadozott tőlük az asztal, nem is nagyon kellett biztatni senkit, hogy tombolasorsjegyet vegyen. Már csak azért sem, mert a nemes célt is szem előtt tartotta mindenki: az ebből befolyt összeg egy részét a szervezők a Kalocsai Óvodákért Alapítványnak ajánlották fel.
Az esten 22 óra körül már olyan emelkedett volt a hangulat, erőteljes a tánc, hogy egykettőre felborult az ültetési rend, a bálozók kisebb-nagyobb csoportokban koccintgattak, beszélgettek. Mintegy bizonyítékát adva annak, hogy a gazdáknak is nagy szükségük van az ilyen színvonalas társasági eseményre. Erről szólva Cseh Tibor, a MAGOSZ főtitkára úgy vélekedett: „A gazdák élete, munkája kicsit olyan, mint az élsportolóké, az olimpikonoké. Ugyanis egész évben készülnek a „versenyre”, a gazdabálban pedig a „megmérettetés” után kiengedhetik a gőzt, kötetlen, felhőtlen szórakozás közben beszélgethetnek arról, hogyan lehetnének még jobbak a következő olimpián, értsd gazdasági évben.”
A kalocsai első gazdabál kis híján kivilágos kivirradtig tartott, a kemény mag hajnali négy órakor, elégedetten búcsúzott a Kék Duna Vendéglő személyzetétől.