Kalocsa város sporttörténetéből a KSC első nemzetközi mérkőzésének emlékét idéztük meg portálunkon, és már ott említettük, hogy a frissen megépített új városi sporttelep a mindenkori vendégcsapatok számára milyen vonzó volt.
Az 1920-as évek végére (27–28–29) megérett végre egy új sportpálya létesítésének terve, és megvalósult a sportkedvelő közönség dédelgetett álma: megépült a Foktői út mellett az új korszerű, vidéki viszonylatban is szinte egyedülálló sportlétesítmény. Kerítést kapott a több mint 4 kh terjedelmű terület. Ezen belül helyet kapott a 106 m hosszú és 64 m széles játéktér, távol-és magasugró gödör, dobókörök, rúdugró-hely, 410 m hosszú és 6 m széles korszerű salakozott, fővárosi szintet elérő futópálya (600 m³ salak), a 6 állásos kispuska lőtér, tribün – alatta öltözők, fürdő, gondnoki lakás, sőt büfé is–, és az egész füvesítve, korláttal ellátva és parkosítva volt. A létesítmény 1928. Pünkösd vasárnapján került ünnepélyes átadásra és egyúttal felszerelve a szükséges sportszerekkel is (még kézi vontatású henger is tartozott hozzá). Ez a pálya a maga idejében a jól épített és korszerű pályák közé tartozott, csak az öntözése volt megoldatlan.
Feltétlenül említendő, hogy a pálya építése a legszélesebb társadalmi összefogás eredménye volt. A terület megszerzése is többéves küzdelem eredménye volt – összefogott a város társadalmának minden rétege azon célból, hogy a sport elterjedését és fejlődését minden eszközzel biztosítsák. A tervezést sportszerető mérnök, egyben aktív sportoló Janek Aurél ingyenesen készítette, a munkálatokat Szomorú Sándor műszaki technikus, Dundler Gyula tanár, Bavolyár Bertalan, Petrovits Ferenc és még sokan mások segítették. A szükséges összeget gyűjtés formájában (téglajegyek) és állami támogatásból biztosították egy kis hozzáadott ravaszkodással. A végezendő munkában a város iparos-társadalma, diákok, egyszerű emberek vettek részt, és ennek köszönhetően a sportpálya adottságaival biztosította valamennyi sportoló és az iskolai diákság számára az ingyenes használatot bizonyos ideig.
Ezzel szinte az összes szabadtéri sporthoz nagy tömegek számára biztosították a lehetőséget kedvenc sportáguk űzésére, de ami még jelentőséggel bírt, hogy elérték vele azt is, hogy neves fővárosi sportegyesületek is szívesen látogattak Kalocsára, ami viszont a helyi sportolók fejlődésére hatott ki előnyösen. A megújult környezet és az elért eredmények egyben a látogatottságot biztosították, hiszen a nézőközönség ekkor már sűrű sorokban töltötte meg körben a pályát.
Emlékezetesek voltak a nemzeti válogatott kalocsai vendégszereplései,
vagy jeles fővárosi klubok – Honvéd, MTK, Csepel – hírverő mérkőzései. De járt nálunk az NDK junior válogatottja és a kubai tizenegy is, amit elsősorban a gimnázium középiskolás országos bajnokságot nyert csapatának és az egyedülállóan remek játéktérnek is köszönhettük.
Sajnos a pálya hangulatot árasztó tribünjét – amelynek a bennfentesek szerint a Fradi pálya legendás „B”- lelátójának terve volt a hiteles mintapéldánya,
a város illetékesei 1964-ben lebontásra ítélték, statikai, balesetveszélyes állapota miatt.
Igaz, ugyanilyen döntés született a buszpályaudvarral szembeni egykori Ipartestület, a legendás „Maki”, színházterem, kultúrház, nyugdíjas klub és még ki tudja milyen funkciókat betöltő épület ügyében is, azaz bontásra volt ítélve balesetveszélyes statikája miatt, azonban érdekes módon még ma is áll a kalocsai kultúra egykori fellegvára, csak ma a Kalocsai Porcelánfestő Kft. otthona…