Ismerd meg jobban Panyi Györgyöt, a magyar lovassport kiemelkedő alakját!

A várva várt nyári szünet, Halom, lovastábor, a mindig kedves Erika néni, a nem túl bőbeszédű Gyuri bácsi, és gyerekeik, az aranyos Lilla és a rosszcsont Albi számos, a lovaglással ismerkedőben hagyott már maradandó emléket az elmúlt hosszú évek alatt.

Az egyik táborozó, aki ott szeretett bele a lovassportba, így emlékezik vissza:

„Alig vártuk, mikor a szomszédos tanyáról sétáltunk át minden reggel, hogy a lovak közelében legyünk. Tisztítsuk őket, segíthessünk felszerelni, majd lovagolhassunk. Az egyikünk Golinra, a másikunk pedig Pintó nyergébe pattant. A többiek, akik vártak a sorukra, legtöbbször a szalmabála tetejéről figyelték társaikat, ahogy futószáron, Erika vezetésével Pintón tanulnak ügetni, vágtázni akár. Golint Lilla tartotta, és bemutatta a voltizsálás pár elemét, magyarul a ló hátán akrobatikus torna elemeket gyakoroltunk.

A tábor utolsó napján, amikor a szülők is megnézhették, hogy mit tanultunk a szűk egy hétben, mindannyian büszkén szálltunk le a lóról, és besöpörtük az elismerő szavakat. Nem alaptalaul, hiszen bemutathattuk, hogyan tudtunk a vágtázó Golinra felugrani, fordítva megülni a lovat, vagy vágtázás közben a ló hátán felállni.

Akkor még nem tudtuk, hogy Panyi György mai napig tartja a magasugratás hazai rekordját, illetve 2014-ben Németországban az év legjobb lótenyésztője díjat is elnyerte. Csak utóbb tudtuk meg, hogy aki a mi betanításunkat felügyelte, az a hazai lovassport kiemelkedő alakja.  
Elég ha beütjük a nevét a Google-ba, és máris találkozunk a Panyi Györggyel kapcsolatos, kivétel nélkül figyelemre méltó információkkal.” – mondta az egykori tanítvány.

Az életrajzi adatokon túl friss videók is segítik a tájékozódni akarót, Panyi György a közösségi médiában a belovaglásra vagy edzésre váró lovak mindennapjait és a munka eredményeit is bemutatja, ezzel is közelebbi élményt nyújtva az oldal követőinek.

Panyi György blogján több érdekes, öniróniával és nyers igazsággal, szókimondó véleménnyel megspékelt történetet is olvashatunk. Többek között arról, hogy kell-e kobak a gyereknek, vagy hogy a ló igényi-e az aranykilincset, de ír a lovarda megálmodásától kezdve a mára népszerűvé vált kantár nélküli lovaglásról is. [Spoiler: szókimondó!]

A netes böngészés alatt egy sokat mondó történettel találkoztam a gyermekkoráról.
György 2019-ben az NLCafe munkatársának nyilatkozott egy interjúban arról, hogy intézetben nőtt fel, és ezzel az addig sem mókásnak mondható gyermekkora után óriási fordulatot vett az élete.
Ahogy ő maga mondja a lapnak:

Bementünk Miskolcra, vettünk egy táskát, és felültünk a Borsod expresszre, ami nem állt meg Mezőkeresztesen, csak Budapesten. Meglepetésemre anyám azt mondta, hogy megyünk, kirándulunk egyet. Egész éjszaka utaztunk, le egészen Kőszegig, de én nem gyanakodtam.
Ott aztán elmentünk megnézni egy tetszetős, szép kastélyt, ahol nagyon sok gyerek volt.
Némelyik széken ült, és sírt, miközben kopaszra vágták a haját. Csak elöl hagytak egy tincset, amit úgy hívtak: csikófrizura.
Emlékszem, elég megalázónak tűnt a dolog, de még ekkor sem gyanakodtam, megbíztam anyámban. Egyszer csak látom, hogy anyám már vagy ötven méterrel arrébb távozni igyekszik a csomagjaival a kezében. Utána kiabáltam, hogy várjon már, jövök én is, de abban a pillanatban erős kezek ragadtak meg, nem engedtek elszaladni, anyám pedig hátra sem nézett.”A cikkből kiderül, hogy Panyi György a nehéz évek után, a nevelőotthonból szinte teljesen egyedül küzdötte fel magát a magyar lovas elitbe.

A lovassport fontos alakja lett úgy, hogy az első lovas óráját még „intézetis” gyermekként zacskóba összegyűjtött aprópénzekből fizette ki.


A teljes cikk IDE KATTINTVA érhető el.

György azóta elmondhatja magáról, hogy letette a névjegyét Németországban,- ahol egyébként az év legjobb lótenyésztője díjat nyerte el,- Írországban és Svájcban is.

Nemzetközi és országos eredményei mellett lenyűgöző csúcsot állított be itthon:

1996-ban Django nevű lovával 2 méter 19 centimétert ugrottak

a Puissance nevű kitartásos magasugratás versenyszámban Hortobágyon.

Ezt rekordot azóta sem tudta senki megdönteni Magyarországon.

Egy, a HVG hírportálon megjelent, a politika és a sport közötti összefüggések, vagy épp az ellenkező véleményekre kihegyezett cikkben az is megosztotta az olvasókkal, hogy mitől érzi magát lovasnak:

mert ez tölti ki az életem, az évek során megjártam már ennek a hivatásnak a mennyországát és poklát egyaránt, azokkal ellentétben, akik csak a hasznát húzzák.”
Mutatunk még egy videót a kedves Olvasóinknak! ↓

Akik hang nélkül nézték végig a videót, így nem hallották a kommentátor szövegét, valószínűleg nem vettek észre Györgyön semmi furcsát. Pedig már az is furcsának számít, hogy lovon ül, hiszen

a felvétel előtt egy nappal eltörte a bokáját.

Panyi György aktív a közösségi médiában, a blogján és a saját YouTube csatornáján is, ahol a csikó születésétől a belovaglás szakaszain át, egészen fia, Panyi Albertről [A lovastáborok óta már felnőtt Albiról] készült első MMA mérkőzését is megtekinthetjük.