Az utazók védőszentje névünnepének alkalmából két vasárnapi mise után is a segítő szent áldását kérte a miséket bemutató Mészáros István templomigazgató a Szent István király (egykori Jezsuita) templom előtti parkolóban a teljesen hétköznapi közlekedési eszközök mellett jó néhány különleges motorkerékpárra, oldtimer autóra, de még botra is. Sőt! Ki nem találnák, mire még! Nézzék meg videónkon!
Amint arra portálunk is fölhívta a figyelmet, a városunkban 2011. óta meghonosított hagyományt követve a tizennégy segítő szent egyikének, az utazók, hajósok, fuvarosok védőszentjének, Szent Kristófnak a névünnepe alkalmából a szent közbenjárásával áldást,védelmet kért a templom előtti parkolóban fölsorakozott járművekre a vasárnap reggel fél nyolckor, illetve a délután ötkor kezdődött mise után dr. Mészáros István templomigazgató.
Természetesen ne csak gépjárművekre gondoljunk:
VOLT, AKI KERÉKPÁRJÁRA KÉRTE A SZENT SEGEDELMÉT, SŐT OLYAN IS AKI A JÁRÁST SEGÍTŐ BOTJÁT TARTOTTA AZ ÁLDÁS SZERTARTÁSÁT ELVÉGZŐ TEMPLOMIGAZGATÓ ELÉ.
Amint az alábbi videón is látható és hallható, volt olyan jármű is, amelynek a tulajdonosa utalt rá, hogy azon talán már csak a szentlélek segít.
Ám korántsem ez volt a legrégebbi járgány a megáldottak között!
Ugyanis
SZÁMOS VETERÁN MOTOROS IS ELHOZTA A PARKOLÓBA DÉDELGETETT JÁRMŰCSODÁJÁT, ÉS EGY RÉGI, ELEGÁNS MERCEDES BENZ IS MEGKAPTA A SZENTELT VIZET ÉS VELE AZ ÁLDÁST.
Nem maradtak ki a helyszín biztosítására kiszállt rendőrök három szolgálati járgánya sem,
AZ EGYIK FURGON RAKODÓTERÉBEN PEDIG EGY, TALÁN SOKAK SZÁMÁRA JÓL ISMERT, DE SZINTE BIZTOSAN RÉGES-RÉG NEM LÁTOTT, SZINTÉN MEGLEHETŐSEN KOROS JÁRMŰKÜLÖNLEGESSÉG IS ELŐBUKKANT, ÁLDÁSRA VÁRVA.
[2’55”-nél – A cikk a videó alatt folytatódik!]
Igen, kérem egy tip-top lábbal hajtós Moszkvics is fölsorakozott az áldásra váró járművek közt. Méghozzá, szinte „gyári” állapotban. Nem túlzás: amint a járgány felújítójától megtudtuk, rettentően leromlott állapotban jutott hozzá a járműhöz, amit aztán rengeteg munkával – és költséggel – tudott felújítani.
Főképp, mivel helyreállítója ügyelt a részletekre: eredeti alkatrészeket szerzett be hozzá, és – amint megtudtuk – nem is nagyon volt más lehetősége, ugyanis a ’60-70-es évek orosz – pontosabban szovjet – iparára jellemző módon a szerkezetnek talán egyetlen egy ma ismert szabványhoz illeszkedő alkatrésze sincs. A tulajdonos azt is hozzátette, hogy amúgy sem volna érdemes új alkatrészekkel dolgozni, hiszen akkor már nem lesz eredeti a jármű.
Persze, ki venné észre? – kérdezhetnénk.
Ám ez nyilvánvalóan elvi kérdés…