Augusztus 19-én este Szent István király főünnepének vigiliáján a kalocsai Szent István templom a hívek hálaadástól volt hangos. Az Államalapítót ünnepelték, aki Magyarország fővédőszentje, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye védőszentje, és a templom patrónusa is. A templombúcsú kegyelmei mellé most egy újmise is társult: Tomaskovity Szabolcs káplán, akit Bábel Balázs érsek idén, június 26-án szentelt Kalocsán áldozópappá, elfogadta a meghívást, és újmisét mondott, majd a szentmise végén áldásban részesítette a híveket.
A szentmise eseményeiről dr. Mészáros István prépost, templomigazgató tájékoztatta szerkesztőségünket:
„Ám volt még más is, ami ezen az estén örömre adott okot: az Isten háza, ami mindannyiunk otthona, megint ékesebb, szebb lett.
Az oltár az egyház jelképrendszerében régtől Krisztus trónusa, de magának Krisztusnak is szimbóluma, ezt fogalmazza meg már az első századokban Szent Ambrus, amikor azt mondja: „Mi más Krisztus oltára, mint testének képe?” Szeretjük az oltárt, az Úr asztalát, ahová Isten népe meghívást nyert. Ez számunkra Krisztus jászola, az Utolsó Vacsora asztala, a Kálvária, a kereszt, a hívők szíve és hite.
Illő tehát, hogy a legszebbel borítsuk be:
a búcsú előestéjén új, „cifrapamukos”, kézi-gépi hímzett oltárterítő-garnitúrát áldottunk meg, s ezzel a főoltár és a négy mellékoltár, a szószék, a szobrok és minden kiegészítő nagyünneplősbe öltözött.”
„Itt köszönöm meg Pandur Istvánné népi iparművésznek gyönyörű munkáját, ő volt az íróasszony. Novák Jánosné, Bényi Rózsa és Vida Istvánné géppel-, Szarvas Lászlóné, Lakatosné Tóth Zsuzsanna, Kasziba Sándorné és Kollár Ferencné kézzel hímezték mindezt, nagy hozzáértéssel. Végül, mosta, keményítette és vasalta Kiss Gyuláné. De mindenképpen szeretném itt megemlíteni Kákonyi Istvánnét is, aki ugyan szerényen mindig a háttérben marad, de ha ő nem lenne, akkor ezek a terítők sem, bizonyosan.
Jutalmazza meg mindannyiukat bőkezűen az Úr!"– mondta István atya, aki a továbbiakban elmondta:
„Az áldás szövege ez volt: „Teremtő Istenünk, alázattal lépünk szentélyedbe, oltárod elé. Hálát adunk neked, mert megengeded, hogy örömmel élvezhessük munkánk gyümölcsét. Most, amikor szeretett népünk díszét neked felajánljuk, arra kérünk, hogy áldásoddal foglald le magadnak és tedd méltóvá a szent cselekmények végzéséhez. Legyen kedves előtted adományunk, nekünk pedig, bár érdemtelenek vagyunk rá, bocsásd meg bűneinket, hallgasd meg kéréseinket és gondviselő szereteteddel őrizd meg életünket.
És a mindenható Istennek, az Atyának, †Fiúnak és Szentléleknek áldása szálljon le ezekre az oltárterítőkre, és maradjon is rajtuk mindenkor. Amen.”
A SZENTMISE VÉGÉN A TEMPLOMBAN VÖRÖS-ÉS FEHÉRBORRAL, FRISSEN SÜLT POGÁCSÁVAL VENDÉGELTÉK MEG A HÍVEKET, AKIK SZENT ISTVÁN KIRÁLY KÉPÉVEL ÉS AZ ÚJMISÉS EMLÉKKÉPÉVEL A KEZÜKBEN LÉPTEK KI A TEMPLOMBÓL.
Idén is számosan viseletbe öltöztek, és nem csak kalocsaiba, hanem – az újmisés iránti tiszteletből és szeretetből – bunyevác viseletbe is. Szabolcs atya büszkén ápolja bunyevác gyökereit, nyelvüket is megtanulta és ha van rá lehetőség, bunyevác viseletet is ölt. Vele is tovább él a hagyomány.