Az előző szezonban bronzérmes Gyuricza János vezette KFC ifistái az őszi zárásra a nyolcadik helynél minden bizonnyal jobbat reméltek, de játékoskeretük legjobbjait a felnőttekhez kellett delegálniuk az ősz csatározásai során, így esélyük sem maradt a fiúknak a dobogóra.
A bajnokságra hangolódásról, az ősz történéseiről mesterüket, Gyuricza edzőt faggattuk, arra kérve, elemezze és értékelje a 2016/2017-es bajnoki évad őszi etapját.
– A felkészülést már július 10-én, kedden megkezdtük, akkor a játékoskeretünk 24 főt számlált. A nyáron távozott tőlünk Szűcs Csaba, Fekete Péter, Rosta Richárd, Romsics Martin, Zámbó Ferenc, Csikós Dominik, Kun-Szabó Dániel. Érkeztek: a serdülő csapatunkból Busa Tamás, akinek sajnos nem sikerült felvennie az ifi gárda ritmusát és Vatai Adrián, aki beugró kapusként segített bennünket. A Méhecskék SE-től: Rőthy Szabolcs, sajnos ő nem sokáig maradt velünk, pedig tehetséges kapusként ismertük meg. Torják Erik Benjamin, aki végül is házi gólkirályunk lett, valamint Vass Zoltán. Kecskemétről érkezett Vimpek Balázs, ám ő végül a felnőttekhez került. Paksról tértek haza: Rábóczki Richárd és Thiesz Dávid, Bátyáról pedig Sáfrán Máté igazolt a KFC ifihez.
Sajnos, mint a legtöbb nyári felkészülés ez is igen kaotikusra sikeredett, amelyet jól jelzett, hogy az edzőmeccseinken sem tudtunk már a legideálisabb összetételben szerepelni. Az ősz kezdetére aztán a felnőtt keretnél megkezdődött az a sérüléshullám, amely rányomta a bélyegét az egész őszi szezonunkra. Fel kellett tölteni a gyengének titulált ifi gárdából a felnőtt csapatot edzésekre és mérkőzésekre egyaránt. Igaz, ők még nem voltak igazán érettek a „megyeegyre”, de szükség volt rájuk, mert a felnőtt gárdánk szép lassan szó szerint elfogyott. Így felkerült Zorván Marcell, Böjtös Áron, Torják Erik, sőt Katona Dávid is, de ha kellett, edzéseken még mások is. Sajnos, ők a bajnokikon csak alkalomszerűen kerülhettek vissza hozzánk. Kiesésük azt is megmutatta, hogy akik maradtak, azok nem tudták úgy vállukon vinni a csapatot, mint az alapemberek.
Az előző évadban a védekezésünk volt a fő erősségünk, amely az idei szezonra szintén köddé vált. Ugyanis 23 gólt kaptunk a rúgott 19-el szemben, ami negatív gólkülönbséget jelent, amely még sohasem fordult elő velem edzősségem alatt a KFC ifinél.
Hazai pályán még lehangolóbb volt a teljesítményünk: 6 meccsből 2 győzelem és 4 vereség 8–13-as gólkülönbséggel. Talán ilyen is régen volt már Kalocsán a mindenkori ifi életében. Idegenben: 3 győzelem, 2 döntetlen, 2 verség volt a mérleg 11–10-es gólkülönbséggel.
8. Kalocsai FC 13 5 2 6 19–23 17
Házi gólkirályunk Torják Erik lett 10 találatával.
Sajnos a fentebb már taglalt „ifi keret megbontása” rettentően kihatott a csapat őszi teljesítményére, mi több a játékosok hozzáállására. A keretünkből ugyanis azok kerültek fel a felnőttekhez, akik rendszeres edzésre járók voltak, és ezért a többieket is ösztönözték a hétköznapokon és a meccseken. Mivel már nem nálunk voltak, így a barátok is elmaradoztak az edzésekről, majd ezzel együtt szép lassan jött az eredménytelenség is, amely még inkább szétzilálta közösségünket. A szezon végére már odajutottunk, hogy páran lézengtek csak edzéseken, talán azért is, mert úgy gondolták, hogy akkor a meccsen sem számítanak majd rájuk.
Mindezt edzőként csak igen nehezen viseltem el, hiszen az előző öt év során ezt a nihilt még sohasem tapasztaltam meg. Továbbra is vallom, hogy egy bajnoki meccsre a dolgos hétköznapokon, az edzéseken kell felkészülni, ott kell megszerezni mindazt – erőnlét, labdabiztonság, taktikai repertoár –, amelyet aztán a vasárnapokon ki-ki egyéniségének megfelelően további tartalommal tölthet meg – fejezte be csapatával kapcsolatos gondolatait Gyuricza János, ifistáink szakvezetője.