Első helyen telelnek a kalocsai ifisták

Aranyérmes helyen ért tehát az őszi célba az „ifi”, amely 85 százalékos csapatteljesítménnyel és dicséretes 34–9-es gólkülönbséggel is párosult.

1.   KFC        13       11       –          2        34–9     33

A csapat 2,6 gólt szerzett átlagban mérkőzésenként a kapott 0,7 góllal szemben, de az összesen kapott 9 gólja is a legkevesebb a mezőnyben.

A gárda edzőjét Gyuricza Jánost arra kértük, értékelje fiai őszi menetelését, szemezgessen a bajnokság történéseiből.

– A felkészülést már július 10-én megkezdtük az őszi rajtra, heti négy edzést és több edzőmeccset is beiktattunk a programba. A szövetség a 2015/2016-os bajnokságra U21 helyett U19-es korosztályt írt ki, ahol öt túlkoros is szerepelhet. Ebből kifolyólag a korábbi keret összetétele jelentős mértékben megváltozott.
Távozott, illetve abbahagyta 10 fő: Perity Ádám, Kasi Róbert, Nebl Erik, Nagy Máté Bence, Marczy Tamás, Szabó Patrik, Vén Tamás, Tóth Sándor, Pécsi Máté és Fehérvári Tibor.
Érkezett viszont 11 játékos. A Méhecskék SE–től Borka Norman, Gyuris Bence, Matos Balázs, Matos Tamás és Vass Levente. A KFC serdülőből pedig Fekete Máté, Kovács Ronald, Mikes Richárd, Szabó Tamás és Urbán Henrik, míg Katus Richárd más sportágból igazolt hozzánk.
A nyári felkészülésünk elég kaotikus volt, ha nekem akkor valaki azt mondja, hogy elsők leszünk a szezonban, azon jót nevettem volna. Gyakorlatilag a szeptember 6-i bácsalmási meccsig összevissza voltunk létszámban, addig mindenkinek sokkal fontosabb volt minden más. Ebben az etapban két győzelem és két vereség volt a mérlegünk, ám az sem véletlen, hogy a két idegenbeli vereségkor 14 fő utazott csupán el a 28 fős játékkeretünkből.
Ekkor hirdettem meg, hogy akkor itt és ennyi elég volt, vagy két dologra koncentrálnak a srácok – tanulásra és szeretett sportágukra a focira –, vagy aki nem hajlandó erre, az távozhat.
Innentől kezdve aztán olyan sorozat következett, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Kilenc győzelem zsinórban, amire nagyon sok csapat büszke lehetne. Ekkor már pályán és pályán kívül is igazi közösséget alkotott a társaság, jól mutatja a gárda erejét, hogy sok meccsen úgy is nyerni tudtunk, hogy meghatározó játékosainkra a felnőtt keretben is számítottak. Így, Csikós Dominik és Kun-Szabó Dániel is öt-öt alkalommal az „egyben” volt kerettag, de amikor nagy szükségünk volt rájuk, akkor mindig megkaptuk őket.
Sikereink közül mindenképpen büszkék lehetünk a Kecskemét, a Soltvadkert és a Kiskunfélegyháza elleni találkozókra, ám az is igaz, hogy voltak nyögvenyelős győzelmek is (Jánoshalma, Kiskunhalas, Harta). A vereségek közül igen fájó a bácsalmási, amely egyben az ősz mélypontja is volt, míg a majsai zakó az elfogadható kategóriába tartozott.
Hazai pályán hat meccsből hatot nyertünk, 17–3-as gólkülönbséggel. Idegenben hét meccsből öt győzelem mellett két vereségünk volt (17–6).
A házi góllövőlistát Zorván Szilárd vezeti nyolc találatával a hat-hat gólt jegyző Katus Richárd és Kun-Szabó Dániel előtt. A csapat legkiemelkedőbb teljesítményeit Kiss Maximilián, Zorván Marcell és Vass Levente nyújtották, míg a többiek igyekezetükért dicsérhetők.
Most egy rövid pihenő következik, igaz teremben hagyományosan pályára lépünk majd a Téli Kupán. Aztán jöhet a tavaszra készülés, a munka dandárja, hogy ott legyünk majd a dobogón is a záráskor.
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segítette csapatomat a bajnokság során – fejezte be elemző értékelését Gyuricza János az ifjúsági csapat ambiciózus szakvezetője.