Felejthető meccsen, vereség Kecelen

Így, az idei ősz második játéknapjával indult az új bajnoki évad a Kohány Balázs edzette mieink csapatának, akik számára nem termett babér a „legyesek” otthonában.
De nézzük sorjában! Viszonylag szerény érdeklődés mellett- alig száz néző jelenlétében- indult útjára a labda Stefanovits „spori” sípjelére, ahol az első félidő kiegyenlített játékot és 0-0-s eredményt hozott. Az első játékrészben Tóth Levente bombasztikus felső kapufája találatát kell kiemelni, aki a tizenhatos előteréből bombázott a felső lécre. A hazaiaknak gólt érdemlő ziccere talán nem is volt első 45 perc során.
Fordulás után a nagy elánnal rohamozó Kecel már jóval több helyzetet teremtett Vatai kapujánál, így a mieink sudár cerberusának volt mit takarítani, amikor Patai Gergő elemi erejű bombáját tornázta ki klasszikus robinzonáddal a léc alól. Aztán az 50. perc környékén már mattolt bennünket a Kecel, amikor a jobb oldali védelmünket „felfűzték” és a beadást az érkező Patai nagy erővel a kapunk közepébe suvasztotta (1-0).

Képgaléria megtekintése (21 db kép)

A második játékrész első negyedórájának a végén a kimondhatatlan nevű Gavula-Recte-Mikula Levente már döntött a bajnoki pontok sorsáról – miközben a mi Tóth Levinknek is volt egy ajtó-ablak helyzete, de a kapuval szemben, mintegy öt méterről fölé emelte a labdát. Nos, a hazai támadó laposan a kapunk bal alsó sarka felé küldte a labdát, ami a vetődő Vatai hasa alatt utat talált a hálónkba (2-0). Erre szokták volt mondani, hogy klasszikus leventegól…
Ezúttal Kecelen kellett megtapasztalnunk, hogy a hervatag lelkesedés a közel sem acélos akarat nem hozza meg várt gyümölcseit, de a mérkőzés finisére talán már elfogyott az erőnk is, amelyre jó példa volt, hogy egyik leghátsó emberünk Kerekes került gólhelyzetbe, miközben a saját térfelünkön legalább öt-hat játékosunk sétálva kísérte az eseményt.
Fortuna sem szeret bennünket, hiszen két kapufát is szereztünk, de az a fránya labda mindkétszer kifelé pattant, igaz az ellenfél csak egyig jutott, amelyből szintén nem lett gól. Pedig még a józan várakozások is nehéz meccset jósoltak a jól menedzselt keceli csapat otthonában már csak azért is, mert formálódó fiatal gárdánk azért meggyengült az eligazolók „minőségi mutatói” alapján.

Hiába bizakodtak az örök optimisták a kupaszereplésünk tudatában, hiába fohászkodtak törzsszurkolóink Fortunának, hogy álljon mellénk nehéz helyzetünkben, hiába voltak kapufáink és kialakított helyzeteink a KFC vasárnapi bajnoki debütálása a pontszerzéshez sem volt elég. Igaz, elviselhető arányú vereséget szenvedtünk a talán jobban is motivált régi rivális otthonában. Ezúttal is beigazolódott, hogy a KFC jelenleg nem képes egyenletes teljesítményre- ugyan szinte minden meccsen akadnak felvillanásai, de ezek nem elegendőek az eredményes játékhoz, legfeljebb csak egy olyan csapat ellen, mint az edzőmeccsünk Nádudvara volt.

Kecel FC -Kalocsai FC 2-0 (0-0)
100 néző, vezette: Stefánovits Gábor
Kalocsa: Vatai A.-Busa D. (Práger Á.), Rideg L., Kerekes K., Rábóczki R. (Tamás Z.)- Lakatos-Lengyel M., Pirisi R. (Nádasdi G.)- Matos M., Tóth L., Monori M. (Bányai E.)-Romsics P. (Kohány G.)
Edző: Kohány Balázs
Gólszerző: Patai Balázs (1-0) a 49., Gavula-Recte-Mikula Levente (2-0) az 57. percben.