Szeptember 5-én, vasárnap az idei bajnokság harmadik fordulójában a szomszédvár Harta csapatát fogadta a Kalocsa, azt a gárdát, amely alig egy hónapja még hirdetést adott fel, hogy játékosokat toborozzon. Nos, a 90 perc végére aztán fricskát mutattak nekünk, hiszen 2–0-ra nyerték a meccset.
A mérkőzés gyászszünettel indult, a héten elhunyt korábbi KFC edző, Hayerbacher Ferenc emlékének adóztak, aki több, mint öt évadot töltött a klubnál.
Amitől csak kevesen tartottunk, sajnos bekövetkezett: a KFC a második hazai találkozóján is vesztesen jött le a pályáról, ráadásul adott gól nélkül, lehajtott fejjel kulloghattak le a mieink. A mérkőzést látva, aggasztó inkább az, hogy visszaköszönnek a régi hibák: a helyzetek gyenge kihasználása, a szinte semmivel nem magyarázható védelmi tehetetlenség, a vezéregyéniség egyre nyomasztóbb hiánya. Ezen a vasárnapon az is beigazolódott, hogy nemcsak a szép játék hiányzott – igaz szerencsénk sem volt a kapufáinknál –, de bajok voltak a csapatrészek közötti összhanggal is. Így talán már nem is véletlen, hogy az „ad hoc” jelleggel összeverbuvált hartai „Mannschaft” örülhetett a lefújáskor 2–0-s győzelmének, mi pedig a megszerezhető kilenc bajnoki pontunk helyett csupán háromnál tartunk a harmadik játéknap után.
Kalocsai FC – Harta SE 0–2 (0–1)
200 néző, vezette: Minda Róbert
Kalocsa: Varga – Rideg, Knap, Szabó (Matos), Szalánczi – Tóth L., Nagy M. (Tamás) – Farkas, Kiss (Romsics), Kerekes – Boldizsár (Rakiás).
Edző: Kohány Balázs.
Gólszerző: Tóth Barna (0–1) a 4., Fekete Tamás (0–2) az 53. percben.