A Városi Galéria februári tárlata, a méltatlanul kevéssé ismert Németh Miklós munkássága előtt tiszteleg. A Tobzódó Színek címet viselő kiállítás átfogó és magával ragadó válogatást tár elénk a mester művészetéből.
A megszokott nívós hangszeres játékot követően, melyet a Lisz Ferenc AMI oktatói és növendékei adtak elő, Zsellér Jenő nyitotta meg a kiállítást felidézve a nagyformátumú művész pályáját és alkotói útját.
Róla érdemes megjegyezni, hogy szakavatottabb előadót nehéz lett volna találni nála, hisz könyvet is szentelt Német Miklós munkáságának, emellett Tóth Menyhért Kossuth-díjas festőművész szerzői jogainak örököse és a hagyatékfelelős őrzője.
A tárlat színpompás főszereplője Márffy Ödön festőiskolájában tanult 1950-1954 között, majd különböző szabadiskolákban képezte magát, ahol mesterei között tudhatta többek között Szalatnyai Józsefet, Ilosvai Varga Istvánt és Tóth Menyhértet is. A közel hatvan éves életműben, a legjellemzőbb tematikai irányvonalak szinte változatlanok maradtak, ami a jelen kiállításon is jól érzékelhető: a női akt, az ölelkező szerelmespár, a bohócok és harlekinek keserédes világa, a táj- és városkép, egzotikus országok furcsa, életkedvtől duzzadó szereplői és az önarckép állandó elemei úgy a hatvanas-hetvenes években készült munkáknak, mint legutolsó festményeinek is. Deim Pál a barát és alkotótárs szavai szerint:
Mindig a papír teljes felülete érdekelte, a kompozíció varázsa, ritmusok, színek kötötték le a figyelmét. Így születtek a csak Németh Miklósra jellemző látomás erejű művek, amelyek - nem túlzás - a magyar művészet élvonalába tartoznak.A március 17-ig megtekinthető kiállítást minden kezdő és haladó művészetkedvelőnek kiemelten ajánljuk, ahogy a tárlat találó címe is invitál a színek és érzések kavalkádjában való elmerülésre és megújulásra, ellenpontozandó e szürke téli napokat.