Tegnap délután a volt zsinagóga melletti parkban tartott megemlékezést Kalocsa Város Önkormányzata a helyi zsidóság elhurcolásának 73. évfordulója alkalmából.
A holokauszt áldozatainak emlékműve elé egybegyűltek előbb Póli Róbert előadásában Radnóti Miklós Előhang egy monodrámához című költeményének sorait, majd dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár igazgatónőjének beszédét hallgathatták meg.
Általánosságok helyett, egy egykoron Kalocsán élő zsidóval, Schwarcz Istvánnal készített interjút olvasott fel a szónok, Zsidók Kalocsán és környékén című saját, a zsidók történetét az 1840. évi betelepedéstől egészen a megsemmisülésig feldolgozó könyvéből.
Az interjúban először az 1921-ben Kalocsán született Pista iskolás éveit elevenítik fel, tele vidám, de zömében rettenetes emlékekkel, a megkülönböztetés gyermekfejjel átélt momentumaival, a továbbtanulás elé gördült akadályokkal, majd a világháború hozományaival.
István elmeséli, hogy 1941-ben került Hódmezővásárhelyre, majd Szegedre, Orgoványra, újra Szegedre, ahonnan már – három és fél ezer társával együtt – a hírhedt Berlin lágerbe vezetett az útja. Számtalanszor szembenézett a halállal, megjárta Dachaut, ami után hónapokig lábra sem tudott állni, de már az is csoda volt, hogy élt. Hazatérésekor nem mentek jól a dolgai, 1956-ban végleg– akkor már feleségével – Kanadába költözött, ahová 2 évvel később szülei is követték. [A teljes interjú dr. Magóné Tóth Gyöngyi: Zsidók Kalocsán és környékén c. könyvének 144-147. oldalon olvasható – A szerk.]
A meghökkentő életút megismerése után elsőként Kalocsa Város Önkormányzata nevében dr. Bálint József polgármester, dr. Magóné Tóth Gyöngyi és Bolvári Ferdinánd képviselő koszorút, majd a többi egybegyűlt mécseseket és kavicsokat helyezett el és némán hajtott főt a holokauszt áldozatai előtt tisztelegve.