Évek óta állandó kulturális és családi programok helyszíne a Nicolas Schöffer szülőházának helyén, annak homlokzati stílusát és főbb külső jegyeit megtartva újjáépült Schöffer Gyűjtemény épülete. De talán 2016-os, ünnepélyes újranyitása óta most először telt meg csordultig annak időszaki kiállítóterme múlt pénteken – igaz, szomorú apropóból. Itt és ekkor búcsúzott Kalocsa hivatalosan a szülővárosában, Dargay Lajos szobrászművésztől, Schöffer tanítványától.
Dargay Lajos (1942-2018) szobrászművész, tanár, a kalocsai Schöffer Múzeum megalapítója, majd három évtizeden át igazgatója előtt tisztelgett alkotásai, és képes-hangos öröksége körében a város. Ott voltak sokan, akik ismerték, tisztelték, szerették, vagy jobban ismerniük, tisztelniük illett volna. Mert hogy van, amivel adós maradt a távolból ide költözött, és Kalocsát a világ modern képzőművészeti véráramlásába bekapcsoló művésznek a helyi közösség. Erről Romsics Imre, a Schöffer Gyűjtemény anyaintézményét, a Viski Károly Múzeumot vezető igazgató szólt emlékező beszédében.
– Nem akartuk őt megismerni, ezért nem érthettük meg művészetét. Nem érthettük meg tudatából fakadó létét, s a létében gyökeredző tudatosságainak piramisát. 2003-ban bejött hozzám a múzeumban, majd a kezembe adta 1964-es „Régészet” című bronz domborművét ajándékként, egy kis réztáblával.
„A Viski Károly Múzeum által a belvárosban feltárt Árpád- és középkori emlékek feltárásáért Romsics Imre igazgató úrnak”,
állt rajta.
Itt élt köztünk, de léte nem határozta meg a mi tudatunkat. Halálának pillanata döbbentett rá bennünket arra, hogy adósai maradtunk a megismeréssel, a tisztelettel és az emlékezéssel. Egerben leányának Eszternek, Kalocsán feleségének, Mártának tettem ígéretet, amit nyilvánosan is megismétlek. Ha úgy döntene a család, hogy Kalocsa Városára hagyományozza Dargay Lajos hagyatékát, vagy a várost bízza meg annak gondozásával, akkor a Viski Károly Múzeum jó gazdája lesz. Állandó kiállítással rónánk le tiszteletünket a kiváló, egyedülálló művész előtt. A tanítómester, Schöffer művei mellett adnánk helyet az alkotásoknak itt, ahol összegyűltünk a búcsúzás fájó pillanataira abban a reményben, hogy egymás mellé kerülnek a tanítómester és a tanítvány művei itt Kalocsán – hangzottak Romsics Imre múzeumigazgató szavai.
Őt megelőzően dr. Bálint József polgármester idézte fel a néhai művész életének főbb állomásait, illetve Dr. Kriston Vízi József etnográfus vezetett át személyes hangvételben, kivetített fotókkal illusztrálva Dargay Lajos művészi pályáján, majd következett az esemény legszívszorítóbb pillanata, amikor az alkotó fia, elismert zeneszerző és zongorista ült a pianínó mögé, hogy egy személyes történettel és egy Schubert darabbal idézze fel édesapja emlékét.
Tanítványai képviseletében Taskovics Dorottya és Tamás Eszter (utóbbinak adta át anno a Shöffer Múzeum igazgatói stafétabotját) is tisztelegtek a „nagyformátumú szobrász” bölcsessége, ars poetikája, és mindaz előtt, amit tanított művészetről, kultúráról, életről.
Hangját utolsó, hosszabb interjújának lejátszásával idézték meg, amelyet a KORONAfm100-nak adott a Chronos-8 fénytorony megújulása kapcsán, alakját pedig egy Schöfferről szóló dokumentumfilm levetítésével.